Egy pillanatra elcsendesedem, próbálom felfogni, hogy Isten jelen van. Számomra. Itt és most. Jelen van abban, amit csinálok, az emberekben, akikkel találkozom, a helyezetekben, amikbe naponta kerülök. Hogy tehetném ezt az igazságot valóságossá a magam számára?

Tölts el Szentlelkeddel, Uram, hogy belső szabadságra jussak. Szentlelked ébresszen vágyat szívemben, hogy napról napra jobban megismerjelek és szeresselek.

Tudatosítom magamban, hogy az Úr jelenlétében vagyok. Menedéket találok szerető szívében. Ő az erősségem, amikor gyenge vagyok. Ő vigasztal szomorúság idején.

Lk 19,11-28
Mivel már közel jártak Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy az Isten országa hamarosan megvalósul, egy másik példabeszédet is mondott hallgatóinak: „Egy főember – kezdte – messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, s aztán visszatérjen. Magához hívatta tíz szolgáját, adott nekik tíz minát és így szólt hozzájuk: Kamatoztassátok, míg vissza nem térek. Polgártársai gyűlölték, ezért követséget küldtek utána és tiltakoztak: Nem akarjuk, hogy királyunk legyen. Mégis megszerezte a királyságot és visszatért. Hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan forgatta. Jött az első, s így szólt: Uram, minád tíz minát hozott. Jól van, derék szolga! – felelte neki. – Mivel a kicsiben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett. Jött a második is: Uram – mondta –, minád öt minát jövedelmezett. Ennek ezt válaszolta: Téged öt város fölé rendellek. Végül jött a harmadik és így beszélt: Uram, itt a minád! Kendőbe kötöttem és eldugtam, féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy. Fölveszed, amit nem te tettél le, és learatod, amit nem te vetettél. A magad szájából ítéllek meg – mondta neki –, te mihaszna szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok. Fölveszem, amit nem én tettem le és learatom, amit nem én vetettem. Miért nem adtad hát oda pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza? Ezzel a körülállókhoz fordult: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok oda annak, aki tíz minát kapott. Azok megjegyezték: Uram, neki már tíz minája van. Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyen, vezessétek ide, és öljétek meg a szemem láttára.” Azután, hogy ezt mondta, folytatta útját Jeruzsálem felé.

• A szolga, akinek egy mínája maradt, félelemből cselekedett. Mennyire része a félelem az én életemnek? Szeretnék-e rajta változtatni? Tudom, honnan ered a félelmem? Beszélgessek erről Jézussal.
• Mennyire használom nagylelkűen adottságaimat? Hogyan reagálok a dicséretre? Zavarban vagyok, kínosan érzem magam? El tudom ismerni, hogy tehetségemet Istentől kaptam, s hálát tudok adni érte?

Jézus, Te mindig szívesen láttad a gyermekeket, amikor a földön jártál. Tanítsd meg, hogyan bízzak benned gyermeki egyszerűséggel. Hogyan éljek abban a tudatban, hogy sosem fogsz elhagyni.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké.

Ámen