évközi 3. hét szombat

Isten jelenléte

Segíts, Uram, hogy megnyíljak most Feléd,
tegyem félre világi gondjaimat.
Töltsd fel gondolataimat békességeddel, szereteteddel.

Szabadság

Isten kegyelméből szabad életre születtem.
Szabadon örülhetek mindannak a jónak és szépnek, amit nekem teremtett.
Engedd, Uram, hogy a Te akaratod szerint éljek, szereteted teljes biztonságában.

Szerető figyelmesség

Életem mely területein érzek reményt, biztatást, fejlődési lehetőséget?
Visszanézve az elmúlt hónapokra, felismerhetem, milyen tevékenységek vagy alkalmak hoztak bő termést. 
Ha sikerül ilyet találnom, elhatározom, hogy a jövőben több időt, nagyobb figyelmet szánok rá. 

Isten igéje

Mk 4, 35-41

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában.
Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett.
Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”

Gondolatok a mai olvasmányhoz

• A mai evangéliumi történet hitéletünk viharaira világít rá. A hangzavar, amiben élünk, könnyen elnyomja Jézus szeretetének, jelenlétének tudatát. E hit csökkenése vagy elvesztése pedig utat nyit a félelemnek. Lehet, hogy alszik a csónak alján, de szeretete sosem hagy el minket.
• „Bekopogtatott a Félelem, de mikor a Hit kinyitotta az ajtót, nem volt ott senki” – ismeretlen szerző.
• Beszélgess Jézussal imádságban. Mondd el, hogy néha úgy tűnik, mintha elaludt volna, pedig ébren van és aktív abban a formában, ahogy te elfogadod és értékeled azokat az embereket, akiket eléd hoz a nap, és ahogy törődsz velük.

Párbeszéd

"Maradjatok itt, és virrasszatok velem!" A te szavaid, Uram, tanítványaidhoz, szenvedésed és halálod előtt. Tudom, Uram, hogy mindig mellettem maradsz, és virrasztasz velem életem minden napján. 

Befejezés

Megköszönöm Istennek ezeket a perceket, amiket egyedül tölthettem Vele,
és azokat a kegyelmeket, amiket ima közben kaptam.