Évközi 32. hét szerda

Isten jelenléte

Isten itt van, most ahogy elkezdem az imát. Itt van körülöttem, az érzéseimben, a gondolataimban, mélyen a bensőmben. Egy pillanatra megállok, hogy tudatosítsam Isten életadó jelenlétét.

Szabadság

Kereszthalálod szabaddá tett. Örvendezve élhetek szabadon, halálfélelem nélkül. Irgalmadnak nincs határa.

Szerető figyelmesség

Életem mely területein érzek reményt, biztatást, fejlődési lehetőséget?
Visszanézve az elmúlt hónapokra, felismerhetem, milyen tevékenységek vagy alkalmak hoztak bő termést. 
Ha sikerül ilyet találnom, elhatározom, hogy a jövőben több időt, nagyobb figyelmet szánok rá. 

Isten igéje

Lk 17, 11-19

Jeruzsálembe menet Szamária és Galilea határa mentén vitt az útja. Amikor az egyik faluba betért, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak és jó hangosan kérték: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Rájuk emelte tekintetét, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak. Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, és emelt hangon dicsőítette az Istent, s arcra borulva hálát adott neki. Ez szamáriai volt. Jézus megkérdezte: „Nem tízen voltak, akik megtisztultak? Hát a kilenc hol maradt? Nem akadt más, csak ez az idegen, aki visszajött volna, hogy dicsőítse az Istent?” Aztán hozzá fordult: „Állj fel és menj! A hited meggyógyított.”

Gondolatok a mai olvasmányhoz

• Anthony de Mello jezsuita író gyakran mondta, hogy az ember nem lehet egyszerre hálás és boldogtalan. Annyi mindenért hálásak lehetünk, emlékeztessük erre magunkat újra meg újra. A leprások úgy örültek a gyógyulásnak, hogy megfeledkeztek a nagyobb örömről, arról, hogy csodálatos, meg nem érdemelt ajándékban részesültek. Hagyok időt magamnak, hogy számba vegyem a kapott áldásokat, és hálát adjak értük.
• "Hited meggyógyított", mondja Jézus a szamaritánusnak. Megköszönöm Istennek a hit ajándékát, ami segít szembenéznem az élet szenvedéseivel, ellentmondásaival. Kérem az Úr Jézust, erősítse hitemet.

Párbeszéd

Mi minden kavarog a gondolataimban, mialatt imádkozom? Békesség van bennem? Gond nehezedik rám? Közömbösséget érzek? Elképzelem, hogy Jézus mellettem itt ül vagy áll mellettem, és megosztom vele érzéseimet.

Befejezés

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, 
Miképpen kezdetben,
most és mindenkor,
és mindörökkön örökké.