Évközi 25. hét péntek

Isten jelenléte

Jelen lenni azt jelenti, hogy akként jövök, amint vagyok, és megnyílok a másik előtt.
Abban a pillanatban, amikor ideértem, Isten jelen volt, már várt engem.
Isten mindig előttem érkezik, jobban vágyik a velem való találkozásra,
mint a legjobb barátom.
Időt szánok rá, hogy köszöntsem szerető Istenemet.

Szabadság

Kevesen fogják fel,
mivé alakítaná őket Isten,
ha átadnák Neki magukat,
és hagynák, hogy kegyelme formálja őket. (Szt. Ignác)
Segítségért imádkozom, hogy tudjam magamat teljesen Isten szeretetére bízni.

Szerető figyelmesség

Lelkem jelenlétedre vágyik, Uram.
Mikor feléd fordítom gondolataimat,
békességre, megnyugvásra találok.

Isten igéje

Lk 9, 18-22

Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ők így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a régi próféták közül támadt fel valaki.”
Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.”
Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.”

Gondolatok a mai olvasmányhoz

• Ebben a szakaszban a legalapvetőbb kérdés hangzik el: ki nekem Jézus - nem csupán intellektuális, hanem személyes értelemben. Vezető? Barát? Bíró? Tanító? Apa? Mindezek kombinációja?
• Isten elé viszem imádságban ezt a kérdést, és kérem, világosítson meg, és erősítse meg Jézushoz való elköteleződésemet.

Párbeszéd

Hogyan hatott rám Isten szava az evangéliumban?
Hidegen hagyott?
Vigaszt találtam benne? Esetleg arra indít, hogy változtassak valamin?
Elképzelem, hogy Jézus itt áll vagy ül mellettem,
felé fordulok, és megosztom vele gondolataimat, érzéseimet.

Befejezés

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, 
Miképpen kezdetben,
most és mindenkor,
és mindörökkön örökké.