Évközi 22. hét szombat

Isten jelenléte

Uram, te nevemen szólítottál.
Belevéstél tenyeredbe.
Növeld bennem a bizalmat Irántad, add, hogy soha ne essek kétségbe.

Szabadság

„Hagyjatok csak egészen egyedül,
E cellában hol fény sose derül,
Hol soha senki engem nem szólít,
Ez arany csend bizton megszabadít."

(A dachaui koncentrációs tábor egyik rabjának a verse, ford. Bodó Mária)

Szerető figyelmesség

„Mindennek megvan a maga helye és ideje" - szoktuk mondani.
Uram, segíts, hogy mindig vágyódjam arra, hogy a jelenlétedben időzzek. Add, hogy mindig meghalljam hívásodat.

Isten igéje

Lk 6, 1-5

Amikor Jézus Galileában tanított, az egyik szombaton vetések között járt. Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat, és kezükkel morzsolgatva eszegették. Néhány farizeus rájuk szólt: „Miért tesztek olyant, ami szombaton tilos?”
Jézus válaszolt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt éhezett? Bement az Isten házába, fogta a szent kenyereket, evett, és adott belőlük a többieknek is; pedig azokat csak a papoknak lett volna szabad megenniük.” Majd hozzátette: „Az Emberfia ura a szombatnak is.”

Gondolatok a mai olvasmányhoz

• A zsidókat Isten utasította, hogy tartsák meg a szombatot, tehát amikor Jézus azt mondja, hogy ura a szombatnak, akkor Istennel azonosítja magát. Ez az állítás felbőszítette a farizeusokat, és végül ez vezetett el a halálához.
• Az igaz Isten nem szabályok és előírások megszállottja, tehát én sem köthetem magam csak ezekhez. Minden idő jó arra, hogy jót tegyünk; a törvények csak akkor jók, ha a szeretet szolgálatában állnak.

Párbeszéd

Észrevettem-e, hogyan hat rám Isten igéje, mialatt imádkozom?
Kihívásnak érzem? Megnyugtat? Vagy dühös lettem?
Elképzelem, hogy Jézus itt ül vagy áll mellettem,
elmondom neki az érzéseimet, mint ahogy a barátok szokták, akik bíznak egymásban.

Befejezés

Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam.