Évközi 18. hét hétfő

Isten jelenléte

Most, hogy meglátogattalak, drága Jézus,
rájöttem, milyen gyakran jövök azért, hogy valamit kérjek Tőled.
Ma nem akarok mást, csak Veled lenni.
Hadd válaszoljon a szívem a szeretetedre.

Szabadság

Olyan könnyű beleesni a vagyon csapdájába. Add, Uram, hogy szabad legyek minden kapzsiságtól és önzéstől. Juttasd eszembe, hogy a legjobb dolgok az életben ingyen vannak: szeretet, nevetés, törődés, osztozás.

Szerető figyelmesség

Mikor arcomon a nap melegét érzem, tudatosítom, hogy  jelen vagy a világunkban.

Isten igéje

Mt 14, 22-36

Amikor (a kenyérszaporítás után) mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek át előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Erre Péter odaszólt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!” Ő azt mondta: „Jöjj!” Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: „Ments meg, Uram!” Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?”
Amikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: „Te valóban az Isten Fia vagy!” Akkor átkeltek a tavon, és Genezáret földjénél értek partot. Annak a helynek a lakói felismerték Jézust, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak hozzáértek, mind meggyógyultak.

Gondolatok a mai olvasmányhoz

• Drámaian mutatja meg ez a jelenet, hogyan gondoskodik rólunk Isten nehéz helyzetekben. Jézus magában imádkozik, és biztos lehetsz benne, hogy a te nevedet is megemlíti. Tudja, hol vagy, mi történik veled éppen, miben szorulsz segítségre. Majd odajön hozzád, és így szól: "Bátorság, én vagyok az, ne félj." Meghallod hangját a szél zúgásában, vagy csak a hullámokra figyelsz, amik e bárkádat csapdossák?
• Későbbi megpróbáltatásaik során bizonyára eszükbe jut az apostoloknak, mi történt a tavon ez után. Hogyan nyújtotta ki Jézus a kezét a süllyedő Péter felé, és lépett be vele a bárkába, és hogyan csendesítette el a szelet az ő jelenléte. Jézus veled is megcselekszi mindezt, csak esetleg kevésbé drámai módon.

Párbeszéd

Uram, segíts, hogy minden nap egyre inkább keressem a jelenlétedet.
Töltsön el az irántad való szeretet.

Befejezés

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, 
Miképpen kezdetben,
most és mindenkor,
és mindörökkön örökké.