Ünnepélyes megnyitóra és a már ötödik alkalommal megrendezett nevelési konferenciára szólt a meghívó az Országházba, hogy augusztus 22-én közel 350-en együtt ünnepeljenek a Boldogasszony Iskolanővérekkel.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Boldogasszony Iskolanővérek – korábbi nevükön a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek – kettős évfordulót ünnepelnek 2018-ban, hiszen kongregációjukat Gerhardinger Boldog Terézia 185 éve, 1833. október 24-én alapította a németországi Neunburg vorm Waldban, illetve 160 évvel ezelőtt, 1858. október 10-én nyitották meg Temesváron első magyarországi iskolájukat, mely egyben a magyar tartomány megalakulásának időpontja is.

E kettős ünnep örömére hirdették meg a Boldogasszony Iskolanővérek a 2018/19-es jubileumi tanévet, amelynek megnyitójára a Parlament felsőházi termében került sor. Erre, és a kétnapos nevelési konferencia kezdetére a határon inneni és túli iskolanővéri iskolák és missziók pedagógusai érkeztek: Debrecenből, Szegedről, Makóról, Budapestről, az erdélyi misszióból Szovátáról és környékéről és a vajdasági misszióból, Nagybecskerekről. A vajdasági Magyar Nemzeti Tanáccsal együttműködve meghívtak a Délvidékről további harminc magyar pedagógust is, akik nem iskolanővéri iskolában dolgoznak.

A megjelenteket elsőként a konferenciát befogadó intézmény – a Patrona Hungariae Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és Alapfokú Művészeti Iskola – főigazgatója, Rubovszky Rita, illetve Lobmayer M. Judit SSND, a magyar tartomány főnöke köszöntötte. Ezt követően került sor Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke beszédére, akinek édesanyja egykor a debreceni Svetits növendéke volt.

Elsőként arról szólt, hogy a magyar iskolának kötelezettsége, feladata a nemzeti hitvallás minden sorának szem előtt tartása. Az Országgyűlés alelnöke beszélt a magyar iskola folyamatosságáról, ezeréves múltjáról, amelyet Szent Istvánig lehet visszavezetni, hiszen – mint mondta, Imre herceget Gizella nevelte hét esztendőn át, Gellért tanította meg a tudományokra újabb hét évben, s István király hét évig oktatta fiát a vezetés, az uralkodás tudományára.

Lezsák Sándor emellett szólt a kereszténység nemzetmegtartó felelősségéről, a pedagógus személyiségének diákokat formáló erejéről is. Kiemelte, ebben nagy felelőssége van a magyar iskolának, nagyon fontos, hogy kik állnak a fiatalok elé, kik tudnak hitelesen beszélni nekik tudományról, erkölcsről, hitről, magyarságról. Minden gyermekben meg lehet találni a tehetséget – tette hozzá az országgyűlési alelnök – legfeljebb tehetségtelen felnőtt, pedagógus vagy politika van, mely nem képes az iskolában megadni azt a lehetőséget, mellyel a fiatalokat oktatni, nevelni lehet.

Az elmúlt százhatvan évről szólva Lezsák Sándor elgondolkodtatónak nevezte, hogy ez alatt az idő alatt milyen sok gyermekben erősítették meg a hitet, hányban ébresztették fel az érdeklődést a tudományok iránt, és az életben hány tehetséges embert indítottak el az iskolanővérek.

Lezsák Sándor ünnepi beszéde után a hagyományoknak megfelelően a résztvevők a tanév kezdetén közösen a Szentlélekhez imádkoztak, az ő segítségét kérték.

Lobmayer M. Judit SSND tartományfőnök ünnepi beszédében felelevenítette a kezdeteket, amikor a kongregációt alapító Teréz anya Temesvárról Münchenbe utazva elgondolkozott azon, hogy Magyarországon is lenne tennivalója az iskolanővéreknek, meggyökereztethetnék az általuk képviselt minőségi oktató, nevelő munkát a magyar lányok között is. Így került 160 esztendővel ezelőtt hat nővér és az őket kísérő két világi kisasszony Temesvárra, hogy iskolát indítsanak ott, és megalapítsák magyarországi tartományukat. A szabadságharc leverésének kilencedik évfordulója idején érkeztek a nővérek Magyarországra. A nyugatról érkezett kedvesnővérek mindent feláldozva kezdték szolgálni a magyar fiatalokat. Jelenlétük, munkájuk, szolgálatuk a helyiek önbecsülését, hitét erősítette, bizonyára ezért is volt olyan nagy sikere a temesváriak között a nővérek által vezetett iskolának – tette hozzá a tartományfőnök.

A jubileumi tanévnyitó és a konferencia résztvevői egy imádságos rituálé keretében ismerhették meg az ünnep jelmondatát: „160 éve megosztjuk reményünket a nemzettel” és az erre az alkalomra készített logót. Az intézmények vezetői, dolgozói műanyag lapokat egymásra helyezve építették fel az ábrát, közben imádságok, könyörgések hangzottak el.

A lapok egymásra helyezésével „épült fel” az iskolanővérek jelvénye, mely a jubileumi logó szívében helyezkedik el, közepén a kereszt Jézus Krisztust jelképezi, akinek küldetését az iskolanővérek a nevelés szolgálata által folytatják. Az M betű Máriát, a Boldogasszonyt jelenti, akinek nevét minden nővér felveszi szerzetesi élete kezdetén. A kör forma az egységet, a közösséget jelképezi, hiszen a kongregáció különösképpen is karizmájának tekinti, hogy Jézus akarata szerint az egységet építsék mind saját közösségükben, mind pedig azok között, akiket és akikkel szolgálnak. A jelvény köre a jubileumi logóban kitágul egy színes koronggá, amely emlékeztetve Földünkre, kifejezi, hogy a magyar tartomány szoros egységet alkot a harminc országban jelen lévő 185 éves nemzetközi kongregációval. A földgolyóra emlékeztető korongból kis csíra hajt ki a remény szimbólumaként, a kékes foltok között felsejlik a történelmi Magyarország kontúrja, melyből felfelé ível egy nemzeti színű lobogó.

A tanévnyitó és a konferencia kezdete a Szózat eléneklése után a Parlament kupolacsarnokában fejeződött be, ahol a résztvevők a Szent Korona előtt elénekelték a Boldogasszony anyánk kezdetű éneket és a magyar himnuszt.

Bár az ünnepélyes tanévnyitó ezzel véget ért, a konferencia résztvevői még további programokra készültek. Műhelymegbeszéléseken, workshopokon, a délután során a Patrona kápolnájában szentmisén vehetnek részt, este pedig hajós városnézés várja őket. A konferencia második napján ugyancsak előadások, illetve Székely János szombathelyi megyéspüspök által bemutatott szentmise zárja a kétnapos konferenciát.

Fotó: Lambert Attila

Bókay László/Magyar Kurír