A kuratórium döntése alapján idén is elismerik egy a határon túlról származó személy tanúságtevő életpályáját is; február 25-én Budapesten adják át a másik díjazott számára a kitüntetést.

A Parma fidei – Hit pajzsa díjat a kommunizmus áldozatainak emléknapja (február 25.) alkalmából azoknak az élő egyházi személyeknek ítélik oda évről évre, akik a diktatúra alatt is hűségesek maradtak hitükhöz, magyarságukhoz. A díjat Horváth Béla kisgazda képviselő és Gyurkovics Tibor Kossuth-díjas író alapította 2002-ben.

A nyugalmazott jánosházi plébánost Fekete Szabolcs Benedek, a Szombathelyi Egyházmegye segédpüspöke méltatta a Boldog Brenner János Kollégiumban megrendezett díjátadó ünnepségen. Mint mondta, felemelő érzés volt Pavlics István életéről olvasni, ez megerősítette abban, hogy nagy szükség van a díjra. Ezután Pál apostolt idézte: „Az ellenség tüzes nyilaihoz használjátok a hit pajzsát.”

Martos Levente Balázs, a Központi Papnevelő Intézet rektora, kinevezett esztergom-budapesti segéspüspök köszöntőjében kitért arra, hogy időnként tanúja volt a példás életű és szorgalmas, mindig jókedvű pap működésének. Pavlics István egy olyan papi generáció egyik utolsó tagja, melynek képviselőire ő mindig felnézett.

„Mindig mosolyt és tettrekészséget láttam az arcán, amit sajnos a ma felnövő fáradt és motiválatlan generáció tagjain már nem” – tette hozzá Martos Levente Balázs, aki az ünnepelt életpályájának kiemelkedő pillanataiból is megosztott néhányat.

Amikor Pavlics István a Hittudományi Akadémiára került, hamarosan kitört az 1956-os forradalom. A növendékek a forradalmárok mellé álltak, és saját élményeiket leíró fiktív leveleket küldtek szét az országban. Ezért Pavlics Istvánt „az államrend megdöntésére irányuló kísérlet” miatt börtönbüntetésre ítélték. Ekkor kezdődött a pap kálváriája, amit a kinevezett püspök úgy jellemzett, hogy

amikor a világ sötétsége győzni látszott, megmaradt a hit fényessége az ő szívében”.

Pavlics István személyes élményeit felelevenítve kapcsolódott az elhangzottakhoz. Mint mondta, amikor letartóztatták, arra gondolt, hogy a börtönben is kell egy pap. Aztán később két másik pappal volt egy cellában, karácsonykor ünnepi dalokat énekeltek közösen.

Élete során aztán sokszor próbálták ügynöknek beszervezni. 1959-es szabadulása után segédmunkásként és villanyszerelőként dolgozott, folyamatosan figyelték és be akarták szervezni, ám ez sohasem sikerült. Később ismét államellenes tevékenységgel vádolták, pedig csak karácsonyi dalokat énekelt a gyerekekkel.

Az ünnepelt hangsúlyozta, hogy

évekig fenyegették, megfélemlítették, de hitvallása, Istenbe vetett hite mindig erőt adott neki ahhoz, hogy ellenálljon a fenyegetésnek.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír