Múlt vasárnap a halottak napja emelt ki bennünket az évközi vasárnapok rendjéből, ma pedig egy sokak számára kevéssé értelmezhető ünnep. Miért éppen a Caelius-domb bazilikája? Hát nem a Szent Péter-bazilika a legnagyobb Rómában, az a templom, ahol számos pápai liturgia zajlik, és amelynek közeléből vasárnaponként a Szentatya az Úrangyalát imádkozza?

Méreteit tekintve a lateráni bazilika valóban sokkal kisebb, mint a Szent Péter. Ám a világegyház „első számú” temploma, amely Róma városa és az egész földkerekség minden templomának anyja és feje – ahogyan azt a bejáratnál olvashatjuk is: Omnium Urbis et Orbis Ecclesiarum Mater et Caput – mégis a lateráni bazilika. Fontos vonatkozási pont a római klérus számára, valamint az Örök Város számára, hiszen ez a Római Főegyházmegye székesegyháza, benne Péter utódának katedrájával. De éppen ezért irányadó a teljes világegyház számára is, hiszen ezt tekintjük a római pápa hivatalos székhelyének.

Ha jól megfigyeljük, az egyházi év során három különböző templomszentelési évfordulót szoktunk rendre megülni. Az egyik a legszűkebb, legbensőségesebb közösségé, a saját templom felszentelésének napja (mely néhol a védőszent ünnepével, a búcsúval is egybeesik, de egyáltalán nem mindenütt). A másik egy tágabb közösségé, vagyis az egyházmegyéé: a székesegyház felszentelésének ünnepe, amit általában templomainkban is megünneplünk. A harmadik pedig egy még ennél is tágabb horizontot nyit, a világegyházra emelve tekintetünket, mégpedig éppen ma, a lateráni bazilika felszentelési ünnepén. Oly fontos ez számunkra, hogy a mai vasárnapon megelőzi az évközi vasárnap megünneplését is, így avatja még nagyobb ünneppé számunkra a mai napot.

Az olvasmányok is emlékeztetnek: mi, katolikus hívők még egy ilyen jeles római főtemplomra sem tekinthetünk csupán és elsősorban muzeális értékű építészeti remekműként. Hanem mindig és eredendően felszentelt helyként, hiszen Istennek és népének kiemelt találkozási fóruma, különösen a liturgikus események által. Ezek közül is kimagasló fontosságú és erejű a szentmiseáldozat, melynek során Krisztusnak, az Örök Főpapnak egyetlen, legmagasabb szintű istendicséretébe, kultuszcselekményébe kapcsolódunk bele titokzatos Testének élő tagjaiként, igéjét hittel hallgatva. Belépve, a szenteltvíz magunkra hintése emlékeztet keresztségünkre, amit a templomból előtörő vízforrás prófétai képe is szépen jelképez. A forrásé, mely paradicsomi folyóként a bazilika apszismozaikján dicsőségesen magasodó kereszt tövéből is ered.

Földi létünk zarándokútjának kitüntetett állomásai a templomaink, különösen is Péter utódának katedrálisa. Valahányszor hittel betérünk, mintegy a mennyország nyílik meg számunkra, és erősíti lépteinket a végső, legfőbb zarándok úti célunk, az örök boldogság felé vezető úton. „Emészt a házadért való buzgóság” – emlékeznek a tanítványok Isten szavára, amikor látják Jézust, aki megtisztítja a jeruzsálemi templom szent terét. A mai ünnepen, amely segít megújítani bennünk a Katolikus Egyházhoz való tartozás örömét és a vasárnapok megszentelésének vágyát, adjunk hálát mi is templomainkért, és igyekezzünk, hogy szívünket mindig a legtisztább áldozatként vigyük oda Urunk számára! 

Fotó: Nádudvari Dorottya

Magyar Kurír