Sándorovits László, a székesfehérvári szerb ortodox egyházközség elnöke elmondta, hogy az ortodoxok ünnepeiket a Juliánusz-naptár szerint tartják, ezért a karácsonyt a Gregorián-naptárhoz képest tizenhárom nappal később ünneplik.

Tartjuk magunkat a régi szokásokhoz, ezért ilyenkor nem karácsonyfát állítunk, hanem a betlehemi pásztorokhoz hasonlóan tüzet gyújtunk, és az otthonainkat szalmával, tölgyfával díszítjük – emelte ki Sándorovits.

Nálunk nincsen ajándékozás, de régi szokás szerint az apa ilyenkor egy marék diót szór szét a szobában, amelyet a gyerekeknek meg kell keresniük – magyarázta Sándorovits.

Az asszimiláció miatt sok családban decemberben a hagyományos keresztény karácsonyt és az ajándékozást is megtartják.

A szerb nép körében a karácsony-ünnep vallási, liturgikus és népi hagyományok egyvelege.

A karácsony Szerbiában háromnapos ünnep, melyet megelőz karácsony böjtje, amely negyven napon át tart.  A téli böjt utolsó napjával a karácsony négynapos, elsősorban családi ünneppé vált. Az ünnep első napja a születés, az élet megújulásának örömét idézi, a második pedig csendes, intim családi hangulatú.

Az ünneplés január 6-án, a böjt utolsó napjának reggelén kezdődik. Régebben ezen a napon a házigazda kora reggel elindult, hogy kivágjon egy kisebb tölgyfát, ebből lett azután a karácsonyi tuskó. A tuskó, vagy ahogyan nálunk mondják, a bádnyák azt a fát szimbolizálja, amelyet a pásztorok ajándékoztak a kis Jézusnak, és amellyel József tüzet gyújthatott a hideg barlangban, ahol Jézus megszületett. A karácsonyi tuskó egyben Krisztus keresztfáját is jelképezi.

E napon a házból semmit sem volt szabad kivinni. Este történt a karácsonyi tuskó égetése. Régebben szalmával szórták be a ház padlóját, azon ülve, gyertya mellett a böjtöt tartva, vacsorázva, mézes diót eszegetve és borozgatva várták a karácsonyt.

Karácsony hajnalán a pravoszláv templomokban megszólalnak a harangok, valamint puskalövések adják hírül Krisztus születését. A család ünnepi díszbe öltözve vesz részt a hajnali misén, valamint a karácsonyi liturgián. Ezt követően a templomban mindenkinek úrvacsorát, vagyis egy darabka szentelt kenyeret adnak. Az emberek a „Krisztus megszületett!” szavakkal köszöntik egymást, és a „Valóban megszületett!” szavakkal válaszolnak.
Karácsony napján azután a hajnali misét és áldozást követően már bőséges reggelit fogyasztanak.

Karácsony napján kora délelőtt – előzetes megállapodás szerint – különleges vendég érkezik a házba, aki karácsonyi köszöntőt mond, majd a tűzhelyben felszítja a tüzet és folytatja a köszöntőt. Ez a személy azokat a keleti bölcseket szimbolizálja, akik hosszú utat tettek meg, hogy Krisztus előtt fejet hajthassanak. A háziasszony ezután étellel-itallal kínálja, és megajándékozza. A hiedelem szerint a karácsonykor érkező vendég egész évben szerencsét hoz a házra.

A karácsonyi menü bablevesből és mákos gubából áll, mert a szenteste az adventi böjti időszak utolsó napja. A vacsora után a családfő egy almát – amely az egység szimbóluma – annyi részre szeletel, ahány tagja van a családnak.
Az ukránok „kutyát" esznek az ünnepen: a pravoszláv szentestén elköltendő vacsora legfőbb fogása az ukrán családok döntő többségében a „kutya”, ami nevével ellentétben nem állati eredetű, hanem növényi alapanyagok „összekutyulásával” készül.

Az ukránoknál hagyományosan legalább 12 különböző fogásnak kell az ünnepi asztalra kerülnie szenteste. Ezen étkek közül a „kutyát” adják fel elsőként. Ennek elkészítéséhez 2 pohár búzára, 1 pohár mákra, 1 pohár dióra vagy mogyoróra, 5 deka mazsolára, 10 deka mézre és 5 deka főzőcsokoládéra van szükség.

Az elkészítés során a búzát alaposan megmossák és néhány órára beáztatják. Ezt követően gyenge tűzön puhára főzik. A mákot szintén megmossák, majd lobogó, forró vízzel leöntik, és 20-30 percig állni hagyják, végül ledarálják. A diót vagy mogyorót apróra törik, és aranyszínűre pörkölik. Végül mindezeket összekeverik. Mézzel édesítik, s mazsolával és reszelt csokoládéval megszórva tálalják. A karácsonyi asztal fő fogását kizárólag olyan edényben főzik, amelyet évente csak egyszer, erre az alkalomra használnak.

Ezt a fogást más, környező népeknél is ismerik. A románoknál colivă, a szerbeknél kolivo, a lengyeleknél kutia néven ismertek a változatai. Az elnevezés talán a görög mag, bab szóból ered.

A sok helyütt máig is élő mágikus szertartás szerint az első teendő az új láng meggyújtása, amihez a jó gazdaasszony már 12 nappal az ünnep előtt készülődni kezd. A szenteste előtt előveszi a kovakövet és a keresztet, amelyek 12 napig feküdtek a házi oltár előtt, majd „új tüzet” csihol. Ezzel a lánggal gyújtja meg a tűzhelyen azt a 12 fahasábot, amelyeket az utóbbi 12 nap során készített elő. Csak mindezek elvégzése után foghat hozzá a 12 szentestei étel elkészítéséhez.

Magyar Kurír