A Szatmárnémeti Római Katolikus Egyházmegye restaurátorműhelyében Puskás Éva szakértő adta vissza a műalkotás eredeti fényét, formáját Pék Sándor esperes, plébános felkérésére. A helyreállítási költségek nagy részét a Bihar megyei önkormányzat fizette.

A főoltárképet április 23-án, vasárnap Böcskei László megyéspüspök áldotta  meg szentmise keretében. A szertartás bevezetőjében Pék Sándor plébános röviden ismertette a restaurálás okait, a helyreállítás kivitelezését, illetve az ábrázolás részleteit.

A festményen Szent László királyt látjuk, amint átadja a kulcsokat Várad püspökének. Az alkotó Friedrich Schilcher, a 19. századi bécsi akadémikus festészet egyik jeles képviselője. Puskás Éva restaurátor szerint Szent Lászlónak ez a fajta ábrázolása egyedi, nem lehet sehol máshol ilyen formában megtalálni.

A főoltárkép fölött, a növényi ornamentikával díszített, aranyozott, ovális fatáblácskán olvasható latin szöveg a következő: „S. Ladislae ora pro populo tuo Varadiensi” („Szent László, imádkozz váradi népedért!”). A vörös díszmagyarba, gyöngyökkel díszített kék palástba öltözött László király a fehér palástot és féldrágakövekkel díszített infulát viselő püspöknek átnyújtja a váradi székesegyház kulcsait. Az uralkodó melletti főúri kíséret egyik tagja magyar nemzeti lobogót, míg egy másik pecséttel ellátott dokumentumot tart a kezében. A püspök kíséretéhez tartozó szerzetesek imakönyvet, keresztet és pásztorbotot fognak, a két központi alak lábánál térdeplő ministráns füstölőt lenget. A képen egy impozáns kapubejárat is látható, melynek boltívét angyalok által körülvett imádkozó Szűzanya-kép díszíti. A festő művét valószínűleg Johann Ernst Mansfeld bécsi grafikus rézmetszete ihlette, amely Gánóczy Antal 1775-ben megjelent, Szent Lászlóról és a váradi egyházmegye alapításáról szóló tanulmányának egyik illusztrációja.

A szentmise homíliájában Böcskei László megyéspüspök szentföldi utazási élményeit elevenítette fel, közvetlenül a szentmise kezdete előtt érkezett ugyanis haza. Tapasztalatait összekötötte a húsvéti ünnepléssel, amely nem ér véget az ünnep nyolcadával – hiszen minden vasárnap húsvétra emlékezünk, húsvétot ünnepelünk.

A főpásztor a Szentföld két helyszínét emelte ki, ahol az üdvtörténet szempontjából fontos események zajlottak: az egyik az angyali üdvözlet helyszíne Názáretben, a másik pedig az utolsó vacsora terme, a cenaculum.

Mint Máriának, Isten mindenkinek hírül ad valamit, mindenkit meghív valamire. Isten tenni akar valamit az ember üdvösségéért, de nem az ember nélkül, nem kizárva a cselekvésből minket, embereket, hanem az emberért, az emberrel, az ember által. És mint Mária tette, nekünk is el kell fogadnunk ezt a meghívást a názáreti ház csendjében – fogalmazott Böcskei László.

A másik meghatározó hely az utolsó vacsora terme, ahol Jézus azt mondja: „Ezt cselekedjétek!”. Megbízást ad arra, hogy – hozzá hasonlóan – mi is cselekedjünk, aktív szerepet vállaljunk az Ő tervében. Ő itt akart maradni közöttünk, de nem varázslatos módon, időnként megjelenve, hanem általunk, és azzal bízott meg minket, hogy mi legyünk azok, akik Őt megjelenítjük az emberek között – tette hozzá a megyéspüspök.

Szent László király, akit a megáldott főoltárkép ábrázol, elfogadta a meghívást, hogy része legyen Isten tervének, aktívan cselekedett, és azon fáradozott, hogy Krisztust megjelenítse országának népe körében, hogy mi, ma, itt Krisztus-követőknek nevezhessük magunkat – hangsúlyozta Böcskei László. – A kulcsoknak nemcsak záró szerepük van, nemcsak a biztonságba helyezéshez kellenek, hanem elsősorban a nyitáshoz. Az átadott kulccsal Szent László király számunkra is megnyitotta az ajtót a jó és a helyes úton való haladás irányába, a húsvéti úton, amely nemcsak egy múltbeli esemény, amelyre emlékezünk, hanem egy mindennap megvalósuló jelenség, amely kihat a történelemre és személyes életünkre nap mint nap.

A szentmisét követően a Piliscsabáról érkezett Boldog Özséb Színtársulat énekkara adott elő Szent Lászlóról szóló középkori szerzeményeket Medgyesy-Schmikli Norbert vezetésével. Olyan darabok hangzottak el, amelyek nem sokkal a Szent László korát követő időkben íródtak, és Nagyváradon, a király által építtetett székesegyházban adták elő őket.

A szentmisén a Szent László-plébániatemplom Halmos László zenekara végzett zenei szolgálatot Kribus Mónika kántor vezetésével.