Máté apostol

Máté apostol, vagy másik nevén Lévi ben Halfai egyike lehetett Jézus első követőinek és apostolainak.

Neve a héber Matthai (a Mattitjahu rövidebb alakja) szóból származik, jelentése: Jahve ajándéka. Civil foglalkozása vámszedő volt, amely foglalkozást (és annak űzőit) az izraeliták megvetették, mivel rengeteget dolgoztak a saját zsebükre is.

Máté Kafarnaumban (szülőhelyén) dolgozott, ahol – találkozván Jézussal – felhagyott addigi munkájával és követte Jézust (Máté evangéliuma 9,9 Márk 2,14 Lukács 5,27-32). Jézus halála után ő is elhagyta Palesztinát, és Etiópiában hirdette az örömhírt. Később hitének megtagadását követelték tőle, de ő ezt nem tette meg, és ezért halálra kínozták. Emléknapja: szeptember 21.

Máté neve alatt maradt fenn egy evangélium, mely Jézus életét foglalja össze születésétől egészen feltámadásáig (megírt időtartam i.e. 2- i.sz 33.).

Bár korábban úgy tartották, hogy az evangélium eredetileg arámi nyelven íródott (Erre utal De viris inlustribus című Jeromos munkája ami a 3. fejezetében ezt mondja; "Máté, akit Lévinek is hívtak, s aki adószedőből lett apostol, először héber nyelven és héber betűkkel írta meg a Krisztusról szóló evangéliumot Júdeában" - Jeromos hivatkozik ennek az Evangéliumnak a létezésére; héber szöveggel még az i.sz. negyedik században is megvolt. Ami abban a könyvtárban, amely Pamphilus gyűjteményeit tartalmazta Caesareában.

Valamint Origenész az Evangéliumokról szóló fejtegetéseiben Euszebioszt idézte "Az első írás… Mátétól való… s héber nyelven írodott azoknak, akik a judaizmusból jöttek, hogy higgyenek.") i. sz. 50 környékén, de mostanában ezt az elméletet rendre elvetik a biblikusok. (több kézirat végén az aláírások azt mutatják, hogy i.sz. 41. év lehetett. Ezek az iratok a 10.századból valóak.) Tekintve, hogy hivatkozások a héber nyelvre utalnak, így az első példány nagy valószínűséggel egyenesen Mátétól héber nyelven írodott. (Elképzelhető az, hogy Máté tanítványi köréhez tartozott személy később átírta Görög nyelvre, mivel akkor tájt az volt az általánosan elfogadott. De nem zárható ki, hogy maga Máté írta át később.) i. sz. kb 41-ben Palesztinában.