Savio Domonkos (1842–1857) a ministránsok és a várandós anyák védőszentje. Az alig 15 éves korában meghalt olasz Domenico Giuseppe Saviót 1954-ben emelték a szentek sorába.

1842. április 2-án született a Torinóhoz közeli Riva di Chieriben. Családja szegénységben élt. 1844-ben Murialdóba költöztek. Ötéves korától ministrált. 1848-tól járt iskolába. Tanítója, a helyi káplán szerint mély vallásos meggyőződés jellemezte, volt benne valami eredendő bölcsesség. 1849. április 8-án a hétéves Domonkosnak engedélyezték, hogy elsőáldozó legyen, annak ellenére, hogy ekkoriban 12 évesen szoktak csak áldozáshoz járulni a gyerekek. A hétéves fiú ekkor írta le elhatározását, mely azóta sok keresztény fiatal jelmondata lett: „Inkább meghalok, semhogy bűnt kövessek el.”

A család 1853-ban Mondonióba költözött. Egyik tanára közbenjárására 1854 októberében megismerkedett Don Boscóval; mély benyomást tettek egymásra. 1854. október 29-én Bosco valdoccói iskolájának, a Szalézi Szent Ferenc Oratóriumnak a növendéke lett. Bosco kiváló képességű fiúnak ismerte meg, gyakran bízott rá más fiatalokat. Jóra buzdította társait, hogy járuljanak a szentségekhez és kerüljék a rosszat, segítsenek másokon és törekedjenek az életszentségre.

1856-ban barátaival megalapította a Szeplőtelen Fogantatás Társaságát. Ezen év nyarán megbetegedett, majd rövid időre hazatért. Mikor beteg édesanyjáért a Szent Szűzhöz imádkozott, édesanyja felépült. 1857 januárjában Domonkos állapota súlyosbodott. 1857. március 9-én halt meg tüdőbajban.

Vezető egyéniség volt, sok társának jó barátja és példaképe volt, már életében kis szentnek nevezték. Pap szeretett volna lenni, de nem élt elég sokáig, hogy ezt megvalósíthatta volna.

1908-ban indult meg szenttéavatási eljárása, melyben 1933-ban elismerték érdemeit. 1950. március 5-én boldoggá avatták, majd 1954. június 13-án XII. Piusz pápa a szentek sorába emelte, tengernyi fiatal jelenlétében. Életéről Don Bosco egy tanulmányt; Enzo Bianco, illetve Teresio Bosco pedig könyvet írt. 

Magyar Kurír