Szent Kázmérral – mivel ünnepe általában nagyböjtbe esik – ritkán találkozunk a liturgiában. Nem is nagyon ismerjük őt, aki pedig egy Szent Imre67-típusú szent, és ráadásul nekünk, magyaroknak elég szoros kapcsolatunk volt vele. 1458-ban született. A lengyel királynak a második fia. A királyi udvarban nőtt föl, és az első időktől feltűnt a környezetének, hogy ez a gyerek másként viselkedik, mint a királyi udvarban szokás. Nem az anyagi dolgok érdeklik. Egész pici korától fogva nagyon szívesen imádkozott, nagyon jól érezte magát a kápolnában, a szentmisén. Azért egyszer csak fölfogta, hogy ő királyfi, és valahol neki már készítik a trónt. A 15. században az a világ, amit ma Közép-Európának nevezünk, tudta, hogy összetartozik: a lengyel, cseh, magyar király tudta, hogy országaik határosak, ugyanazokkal az emberi, gazdasági, politikai, vallási problémákkal küszködnek, s mindhárom ország szomszédságában, nyugaton ott van a német-római császár, akivel illik jóban lenni, mert ő a nagy, a hatalmas. Kázmér 13 éves, amikor nálunk már Mátyás király uralkodik, de a környező országok úgy ítélték, hogy azért ez a Mátyás mégse való a magyar trónra, és eldöntötték, hogy majd Kázmér – ez a kis herceg – lesz az, akinek fegyvert kell ragadnia, s meg kell hódítania Magyarországot. A bátyja pedig a cseh király lesz. Akkor majd itt rend lesz, és békesség és egység lesz – és majdnem létrehozzuk a nagy egységes Európát. És ez a 13 éves Kázmér kénytelen végigkísérni egy hadjáratot Észak-Magyarországon. Látja, hogy egyik csatát a másik után vívnák, ha a magyarokban nem volna annyi bölcsesség, hogy megnyitják előtte a városokat. Kázmérnak ez óriási lecke volt. És ha valamikor, ekkor eldőlhetett a szívében, hogy: „Ha én egyszer trónra kerülök, megpróbálom az uralkodást abban a stílusban, ahogy azt az előttem élt szent királyok tették”. S a kortársak látták, hogy ami hatalom ennek a hercegnek a kezébe kerül, az nem karrier-építésre lett fölhasználva, hanem a többiek javára. Bár a trón felé van úton, Kázmér imádságos ember, aki megtartja a nagyböjtöt, bűnbánó lélek, és amikor segíteni kell – legyen az a legnyomorultabb beteg, bárki –, amije van, odaadja. Mindössze 24 éves volt, amikor megbetegedett és az Úr elvitte magával. Mint a mi Imrénket. Hogy a gazdagság meg a hatalom meg a gonoszság meg ne rontsa a lelkét. A történelemből tudjuk, hogy a fivére, Ulászló, Mátyás király után lett magyar király. Tehát nem is volt olyan abszurd elgondolás az, hogy Kázmér kerüljön a magyar trónra. Ha tovább él, Ulászló helyett ő lett volna a királyunk.

Kérjük meg őt, aki ismeri ennek a lengyel, cseh, most már szlovák, magyar térségnek a nagy bajait, hogy imádkozzon értünk! Főleg azokért, akik ezen a területen a hatalom gyakorlói, hogy el ne felejtsék: bármi módon is kerül valaki a hatalom birtokába, a végső elszámolást az Úr Krisztussal kell majd elvégeznie. És boldog ember az, aki a kezébe került hatalmat meg vagyont úgy használja föl, hogy abból mások, a rábízottak élni tudnak és el tudnak indulni hazafelé, a mennyország felé vezető utakon. Amen.