Élete:

1538 körül Spanyolországban született. Salamancában jogot tanult. Granada kormányzója volt olyan eredményesen, hogy II. Fülöp Peru püspökségére egyedül őt találta alkalmasnak.

Hiába tiltakozott, Líma püspökévé nevezték ki. Az indiánok testi lelki nyomorának megismerése győzte meg és 1580-ban Amerikába ment. Megtanulta az indiánok nyelvét, hiszen közöttük élt. Megalapította Dél Amerika első nyomdáját.

Gyakran tartott eredményes zsinatot. Védte az Egyház jogait, gondozta és látogatta híveit. Gondoskodott bennszülött híveiről is. Szinte előkészítette az utat a híres paraguayi jezsuita állam, az ún. redukciók létrejöttét. Ezt azonban már nem érhette meg. 1606. március 23-án halt meg a Perui Limában.

1726-ban szentté avatták, és a zsinati időszak után bekerült a világegyház Kalendáriumába. Munkáját eredmény kísérte és megértésre talált, mert Jézus örömhírét élete példájával mutatta meg és csak másodsorban tanításával.

forrás: Virtuális Plébánia

Legendáiból:

Néhány epizód tegye világosabbá annak a képét, aki a ,,szeretet követe'' volt az indiánoknál.

A spanyol szokásnak megfelelően az érsek az indiánokkal hordszéken vitethette volna magát kiterjedt vizitációs útjain, de ő gyalog ment, hogy ,,senkinek ne legyen terhére és az indiánoknak se okozzon szükségtelen munkát. Öszvéren ült, de ha a terep ezt nem engedte meg, akkor leszállt állatáról, fogta a botot, és bosszankodás nélkül gyalog ment tovább. Hogy a hegyekben jobban haladjon, különleges cipőt viselt.''

A limai alkirály és más spanyol előkelők rossz néven vették, hogy az érsek gyakran hosszú időre távol van. A kifogások Madridba, az Indiai Tanács fülébe is eljutottak. A Tanács megtiltotta az érseknek, hogy Limát elhagyja. Turibiusz azonban nem tartotta meg ezt a tilalmat, és a királynak röviden és velősen csak azt válaszolta, hogy őt Trient és a limai püspöki konferencia rendelkezései jobban kötelezik, mint a királyi törvények.

A szent haláláról a következőket jelentették: Turibiusz negyedik vizitációs útjának vége felé éppen a Pascasmayo völgyébe érkezett, amikor hirtelen rosszullét fogta el, és kénytelen volt megállapodni Santiago de Mirafloresban egy indián katekéta házában. Utolsó kívánsága az volt, hogy az indián egyházközség kicsiny kápolnájában áldoztassák meg. Arra kérte Jeronimo atyát, az ágostonosok helybéli kolostorának priorját, hogy hárfázzon neki. Mialatt Jeronimo a ,,Hitemet megőriztem'' és ,,Kezedbe ajánlom lelkemet'' zsoltárokat énekelte, Turibiusz utoljára föltekintett a keresztre. Nagycsütörtök volt, amikor Lima nagy érseke és Peru apostola meghalt.

Azt a kevés holmit, amit személyes használatra magánál hordott, kísérőinek ajándékozta. Amije még ezen kívül volt, azt szétosztották a szegényeknek, akiket oly nagyon szeretett.

(forrás: Diós István: A Szentek Élete)

Imádság:

Istenünk, ki Szent Turibiusz püspök apostoli munkája és igazságszeretete által megszilárdítottad Egyházadat, kérünk, add, hogy szent néped folytonosan gyarapodjék a hitben és az életszentségben!