Húsvét 5. vasárnapja. A év – ApCsel 6,1-7; 1Pt 2,4-9; Jn 14,1-12

Értelmes és értékes életet élünk-e?

A mai evangéliumi részlet Jézus búcsúbeszédének az eleje, amelyet az utolsó vacsora után mondott. Azzal kezdődik, hogy: „Ne nyugtalankodjék a szívetek”. Megnevezi a nyugtalanság okát is, amely a hitetlenség. Ezért kéri, hogy: „Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek”. Higgyünk az Istenben, hogy Ő szerető Atya, valamint higgyünk Benne is, mint jó pásztorban, aki által eljutunk az Atyához! Kétszer is mondja, hogy: „elmegyek és helyet készítek nektek”. Majd hozzáteszi: „ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok”.

Életutunk célja az örök élet, ahová Jézus előre ment helyet készíteni. Ez nem egy térben létező ország, nem egy hely, hanem egy személy, az Atya. Jézus az Atyához megy, ahová minket is magával akar vinni. Az Atyához vezető út pedig Ő Maga. Azt mondja, hogy: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam”.

Ő nem csupán út, hanem Ő az igazság is. Ez nem elméleti ismeret, hanem az a tény, hogy egyedül Jézus tud minket az Atyához vinni. Aki Krisztussal egyesülve él, az az igazság birtokában van, így már részese Isten életének. Ez nem jelenti azt, hogy Jézus ugyanakkor nincs velünk. Mert Jézus azt is mondta magáról, hogy Ő az élet, amely az Atyánál volt és Benne megjelent. Köztünk, illetve bennünk van, ugyanakkor az Atyánál, az Atyában is ott van. Jézus egyesíti magában az utat, valamint az életet. Tehát aki Vele egyesülten éli földi életét, az már nemcsak az Atyához vezető úton jár, hanem már az Atyánál is ott van.

Arra a kérdésre, hogy mi az értelme az életnek, a halálnak, a szenvedésnek, Jézus nem elméleti szinten adott választ, hanem előttünk végigélte ezeket a valóságokat. Ha Őt követjük, akkor még a legfájdalmasabb tapasztalataink is értelmet nyernek. A halhatatlanság utáni vágyra is saját magát adta válaszul, amikor önmagát Életnek nevezte. Aki Benne hisz, annak örök élete van.

Amikor Jézus azt állította magáról, hogy Ő az út, hogy egyedül általa juthatunk el az Atyához, világossá tette számunkra, hogy egyedül Vele érhetünk célba. Nem hallgatta el, hogy a menny felé vezető utunkon lesznek nehézségek. Az ő segítségére van szükségünk ahhoz, hogy hűségesek maradhassunk Hozzá. Így érhetjük el a célunkat.

Tehát életünk legközvetlenebb, legértékesebb, legszemélyesebb célja, ugyanakkor egyedüli lehetséges elérési módja a Jézussal való egyre személyesebb kapcsolat kialakítása, az ebben való állandó fejlődés. Így lesz számunkra Jézus az út, az igazság és az élet. Általa jutunk el a boldog örök életre.

Imádkozzuk együtt Jézussal, hogy: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok” (Jn 17,24)! A legnagyobb örömünk nekünk is az lehessen, hogy együtt lehetünk azokkal, akiket a mennyei Atya nekünk ajándékozott.