1917. május 13-án jelent meg először a Szűzanya három pásztorgyermek előtt a portugáliai Fátimában. Szűz Mária ezt követően még ötször jelent meg a kisgyerekek előtt, akikre három próféciát is rábízott.

A fátimai jelenések - számszerűen hat - 1917-ben történtek a portugáliai Fátima kisváros közelében. A római katolikus egyház által elfogadott álláspont szerint a Szűzanya valóban megjelent a három pásztorgyereknek. A hatodik jelenés, a Napcsoda, 1917. október 13-án történt, és a becslésektől függően 30-70 000 ember látta.

A jelenések története 1917. május 13-án három gyermek egy kis nyájat őrzött a Lisszabontól mintegy 130 kilométerre északra fekvő kisváros közelében, Cova da Iria környékén. A gyermekek neve: Lucia de Jesus dos Santos (ekkor 10 éves), unokaöccse, Francisco Marto (ekkor 9 éves), unokahúga, Jacinta Marto (ekkor 7 éves). A déli rózsafüzér-imádság után a közelükben levő kövekből kis házat építettek azon a helyen, ahol ma a bazilika áll. Hirtelen villanó fény jelent meg előttük. A gyerekek villámlásnak hitték, így elindultak hazafelé. De egy második villanás megállásra késztette őket. Egy kis tölgyfabokor felett - ahol ma a jelenési kápolna áll - láttak egy női alakot, aki elmondásuk szerint ragyogóbb volt a Napnál és kezében rózsafüzért tartott. A jelenés arra bíztatta a gyerekeket, hogy imádkozzanak minél többet, s kérte őket, hogy az elkövetkező öt hónap 13. napján, ugyanazon órában ismét jöjjenek Cova da Iriába. A gyermekek így is tettek, és a hölgy mind az ötször eljött hozzájuk. Az augusztusi jelenésre azonban már nem tudtak elmenni, mert Outrem polgári prefektusa letartóztatta és kihallgatta őket. A prefektus a hazugságokat elismerő vallomást akart kicsiholni a gyerekekből, akik erre nem voltak hajlandók. Szabadon bocsátásuk után a Szűzanya augusztus 19-én jelent meg előttük Valinhos település mellett, Cova da Iriától nem messze. Az utolsó, októberi jelenést - az úgynevezett Napcsodát - már becslések szerint 30-70 ezer ember látta. A megjelenő nőalak azt mondta, hogy ő a Rózsafűzér Királynője, és azt kérte, hogy ezen a helyen állítsanak kápolnát a tiszteletére. A jelenés végén mindenki láthatta a csodát: a Nap egy ezüstkoronghoz vált hasonlóvá, szabad szemmel is lehetett szemlélni, majd saját tengelye körül forgott, mint egy tűzkerék, és úgy tűnt, mintha a földre zuhanna. A Napcsoda után a fátimai jelenések Portugáliában az általános érdeklődés és figyelem középpontjába kerültek. Az első hosszabb beszámolót Formigao atya közölte 1921-ben. Kezdetben ő maga sem hitt a történetek hitelességében, de az 1917. szeptember 13-i jelenés meggyőzte őt, és utána már nem voltak kétségei. A római katolikus egyház 13 év múlva adott ki hivatalos állásfoglalást az ügyről, anélkül, hogy kitért volna minden részletre.  

A három fátimai titok A jelenések közül azonban a júliusi váltotta ki az utókorban a legnagyobb izgalmakat, amikor a Szűzanya három titkot bízott a gyermekekre. Az első kettő korábban napvilágra került, az utolsót azonban csak 2000-ben fedték fel. Az első a jelenés tanúira vonatkozott: ketten korán meghalnak közülük, az üzenetet a harmadiknak kell továbbadnia. Francesco és Jacinta néhány évvel később valóban meghalt (mindketten tüdőgyulladásban), a másik lányka, Lucia, előbb Dorottya rendi, majd karmelita apáca lett. Jacinta teljesen épen maradt holttestét 1951-ben helyezték örök nyugalomra a bazilikában, Francesco földi maradványait pedig 1952-ben vitték át a plébánia temetőjéből a fátimai bazilikába. Boldoggá avatási perük 1952-ben indult, II. János Pál pápa 2000. május 13-án avatta őket boldoggá. A második titok Oroszországra vonatkozott, és az ország megtérését sürgette. „Ha meghallgatják, amit kérek, Oroszország megtér, és béke lesz. Különben elterjeszti a világban tévedéseit, állandó háborúság tör ki, és üldözés az egyház ellen. Sok jó ember hal mártírhalált, a Szentatyának sokat kell szenvednie” - szólt az üzenet. A Szűzanya emellett szólt az első világháború végéről, de megjövendölte a második világégés eljövetelét is. A harmadik titkot a Vatikán nem tartotta alkalmasnak a nyilvánosságra hozásra. A titkot Lucia nővér felsőbb egyházi nyomásra 1942-ben papírra vetette, majd 1957-ben lezárt borítékban megküldte a pápának, XII. Pius azonban nem akarta megismerni és nem nyitotta föl a borítékot. A Vatikán hosszú ideig vitatkozott ugyanis a fátimai jelenés valódiságáról és - bár a Szovjetunió elleni propagandában jó szolgálatot tett - hivatalosan sokáig nem vállalta fel a jelenéseket. A levél később XXIII. János pápa elé került, aki elolvasta azt, majd bezárta személyes páncélfiókjába, ott találta VI. Pál, majd utána II. János Pál. A sokáig csak a pápa és Lucia nővér által ismert titkot végül az ezredfordulón ismertette az akkor még a Hittani Kongregáció élén álló Joseph Ratzinger bíboros, a jelenlegi XVI. Benedek pápa. Az évtizedek alatt köré szövődött legendákkal és találgatásokkal ellentétben azonban a titok nem jövendölt sem apokalipszist, sem végzetes környezetkárosodást: egy fehérbe öltözött püspökről szólt, aki egy fegyver által eltalálva holtan rogy össze. Értelemszerűen mindenki a II. János Pál elleni merényletre gondolt (ami kísérteties módon szintén május 13-án történt, 1981-ben) s maga a pápa is hitt abban, hogy Szűz Mária keze térítette el Ali Agca közvetlen közelről leadott lövését, amely így „csak” megsebesítette, de nem ölte meg a pápát. (A testéből kioperált golyót gyémántokkal ékesített koszorúban Fátimában helyezték el.) 

Utóélet Az egyedüli túlélőnek, Luciának ismét megjelent a Szűzanya Spanyolországban, 1925. december 10-én és 1926. február 15-én Pontevedrában, majd 1929. június 13-án Tuy-ban, a rendházban. Kérte az öt első szombati ájtatosság elvégzését: rózsafüzér imádkozása, elmélkedés a rózsafüzér 15 titkáról, szentgyónás és áldozás végzése, és Oroszország ajánlása Szűz Mária Szívének. Ezt a látogatást az 1917. július 13-i jelenés előre megmondta az egyik fátimai titokban. Évekkel később Lucia nővér leírta, hogy a három pásztorgyermeknek már 1916 áprilisa és októbere között háromszor jelent meg egy angyal, aki imádságra és bűnbánatra szólította fel őket. Lucia nővér 97 éves korában, 2005 februárjában hunyt el, minden valószínűség szerint unokatestvéreihez hasonlóan őt is boldoggá avatják majd. A jelenések helyszíne, Fátima ma a világ egyik legnagyobb zarándokhelye, évente mintegy 3,5 millió hívő keresi fel a Szűzanya jelenéseinek emléket állító - s építészeti remekműként szemlélve is gyönyörű - bazilikát és Jelenési kápolnát. 1946. május 13-án Masella bíboros, a pápai legátus megkoronázta a jelenési kápolna Szűzanya-szobrát, melyet portugál asszonyok hálából állíttattak azért, hogy Portugáliát elkerülte a II. világháború. Több pápa is ellátogatott a jelenések helyére. 1967. május 13-án, az ötvenedik évfordulón VI. Pál pápa ment Fátimába a világ békéjéért és az egyház egységéért könyörögni, 1977. július 10-én Luciani bíboros (a későbbi I. János Pál pápa) zarándokolt a szent helyre, 1982. május 12-13-án pedig II. János Pál pápa kereste fel Fátimát, hálából, amiért életben maradt, miután az előző évben merényletet kíséreltek meg ellene a Szent Péter téren. II. János Pál felajánlotta az emberiséget Máriának. 1991. május 12-13-án, a merénylet 10. évfordulóján ismét ellátogatott Fátimába.  „Ha a rózsafüzért imádkozzátok, minden tized végén tegyétek hozzá:
„Ó, Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik a legjobban rászorulnak irgalmadra!””   Fatimai üzenet