Nagypénteken az egyház nem mutat be szentmisét, hanem ősi liturgiával ünnepli az Úr Jézus szenvedését és megváltó kereszthalálát. Így történt ez az egri bazilikában is április 18-án, az esti szertartás keretében – tájékoztat az Egri Főegyházmegye.

Ternyák Csaba érsek az asszisztenciával teljes csendben vonult ki, majd leborulásukkal fejezték ki a megrendültséget. A szertartás első részében igeliturgiára került sor, amelynek hangsúlyos része volt a János evangélium passiója, amelyet a kispapok szkólája adott elő Urbán Péter karnagy vezetésével.

A kereszt ott van szobáinkban, nyakunkban hordozzuk, nap mint nap emlékeztet megváltásunkra – fogalmazta meg a főpásztor a homíliában. De a mai ünnep nem egyszerű visszaemlékezés, együttlétünk igaz ünneplés, mert nem a keresztet, hanem a győztest ünnepeljük.

 „Krisztus engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja, hogy „Jézus Krisztus az Úr!” az Atyaisten dicsőségére.” (Fil 2,8-11) – idézte Szent Pál sorait Ternyák érsek. Jézus Krisztus kereszthordozása és halála a mi üdvösségünk.


Az ártatlan kivégzése valódi bűncselekmény volt. Vannak megnevezhető felelősei, valójában sok ember közreműködésével történt, akik az Isten iránti hűséget összetévesztették a törvény iránti hűséggel. Júdás, aki elárulta, Péter, aki megtagadta, a főpapok, a tömeg, Pilátus, aki a tömeg nyomására Barabást engedte el – sorolta a főpásztor. Jézus haláláért nem csak azok voltak felelősek, akik ott voltak, az egész emberiség felelőssége, mi is felelősek vagyunk haláláért.

Jézus nem úgy halt meg. hogy bárkit is vádolt volna. Inkább imádkozott értük. A kereszten, amikor szomjazott, mindannyiunk üdvösségét szomjazta. Amikor hódolunk a kereszt előtt, akkor feltekintünk arra, akit keresztülszúrtak. Krisztus keresztje meggyógyítja lelkünket a bűn marásától, ahogyan a Mózes által felállított rézkígyó is menekülést jelentett. Benne van életünk és feltámadásunk – zárta homíliáját a főpásztor.


Az ősi formát hordozó egyetemes könyörgések után került sor a kereszt előtti hódolatra. Háromszor hangzott fel: „Íme a Szent Keresztfa, rajta függött valaha a világnak váltsága!”

A szertartás harmadik részében szentáldozásra került sor, majd a szertartás végén a feszületet elhelyezték a Szent Sírnál.

Magyar Kurír