JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

Köszönöm Istenem!

Köszönöm Istenem.....

Vannak napok amikor úgy érezzük minden ellenünk fordult. Amikor nincs kedvünk semmihez, és senkihez, amikor még a beszéd is nehéz. És mi mégis tesszük a dolgunkat..., ha kérdeznek csak csendesen mosolygunk, miközben belül ordítani tudnánk a fájdalomtól, a kétségbeeséstől.
Aztán a nap végén amikor hazaérünk, és végre egyedül leszünk jönnek a kínzó gondolatok....
Miért...? Miért nem változik az életem...? Annyi mindent megpróbáltam..., miért nem lehetek végre már én is boldog...?!
A szívünkben harag és düh tombol. A gondolataink csak úgy cikáznak a fejünkben. Eszünkbe jut a gyermekkorunk, eszünkbe jutnak az elmúlt évek..., az álmaink, a vágyaink, a terveink. Nem ilyen életet terveztünk magunknak. Az álmaink nem erről szóltak...
MI történt...?
Hol rontottam el...? Hol.......?!
Válaszok után kutatunk miközben torkunkat a sírás fojtogatja......
Istenem, hol vagy....? Hol vagy....? Szükségem van rád....
Nem bírom tovább, olyan egyedül érzem magam....
Nem bírom már az örökös küzdelmet. Belefáradtam....
Feladom Uram, nincs már erőm, és a hitem is megfogyatkozott....
Győzött a gonosz..................
Vigyél haza Uram....kérlek...
Megtörten, lehajtott fejjel zokogva összeroskadunk.....
És amikor már sírni sincs erőnk a csendben némán ülünk, és hallgatunk. Már szinte gondolatunk sincs...., csak a csend...a jelenlét...., a most....és
hirtelen megnyugszunk. És ebben a csendben egyszer csak a lelkünkben valaki szól hozzánk...Ne félj, és ne rettegj, mert veled van az Úr a Te Istened mindenben amiben jársz.
Hirtelen elménket újra gondolatok árasztják el...
Mi történt....? Velem van az Úr...? Vajon tényleg szólt valaki hozzám, vagy csak képzelődöm...?
De a szívünk érzi, hogy mindez valóság volt.... Isten a csendben a bensőnkben szól hozzánk. És Ő velünk van...
Talán többen átéltetek már hasonló tapasztalatot. Tudnotok kell, nem vagyunk egyedül....Isten velünk van...Isten szelleme bennünk van...!
De a zaklatott életünk és gondolataink nem teszik lehetővé azt, hogy Isten hangját meghalljuk magunkban.
Ha a lélek zaklatott, és szétszórt, nem történhetnek csodák. A csendben mélyen önmagunkban a belső templomunkban választ kaphatunk kérdéseinkre, és megtapasztalhatjuk, hogy Isten szeret bennünket. Ez az a hely ahol a csodák megtörténhetnek.
Legyünk többet Isten jelenlétében. Legyünk többet belső templomunkba. Tegyük a szeretet oltárára minden gondunkat, minden problémánkat, és adjuk át magunkat Isten szeretetének, és békességének. Legyünk ebben a csendben. Csak legyünk Isten jelenlétében. Ne gondolkozzunk, ne elmélkedjünk, nem kellenek a szép szavak sem. Csak emeljük fel a szívünket Istenhez. Ő tudja minden gondolatunkat, Ő tudja minden érzésünket, minden félelmünket, minden fájdalmunkat, csak adjunk át mindent neki. Nem kellenek a szavak sem., egy egy sóhaj pont elég...Isten érti a sóhajainkat is. Ebben a csendben Isten jelenlétében szinte megmártózunk az Ő szeretetében. Feltöltődünk..., és a félelem és kétség helyére remény költözik. Mert megérezzük, és megértjük, hogy Isten szeret minket, és mi az Ő gyermekei vagyunk, és minden helyzetben velünk van, és mindenen átvisz minket..... csak hinnünk kell Istenben a mi Atyánkban, és bátran menni tovább.......
Ne csüggedj, hanem mond:
Nem félek, mert Te velem vagy, nem csüggedek, mert
Te vagy az én Istenem, megerősítesz, sőt megsegítesz,
és igazságod jobbjával támogatsz engem.
Köszönöm Istenem...

Címkék: