JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

Zsolt megvalósította az álmát. Felért a csúcsra. Ismét első volt. Az első magyar. Magával vitte sokunk üzenetét, azért, hogy erőt adjon nekünk, s hogy erőt adjunk egymásnak. Üzeneteink most ott vannak a Kancsendzöngán valahol India és Nepál határán, és csendesen, folyamatosan üzennek 8586 méterről Föld, s Ég felé.

Zsolt szelleme azonban velünk van. Ha egyszer hirtelen elveszünk az életben, rá mindig tudunk majd gondolni. Neki mindig voltak céljai, s így sok csúcsot ért el, többet, mint mások 100 év alatt, így számára nem volt rövid az idő, amit velünk, s céljai megvalósításával töltött. Ha egyszer nagy bajunk lesz, akkor is Zsoltra fogunk gondolni, aki a legnagyobb bajban is felállt, és egy lábbal folytatta éltető álmai megvalósítását, ugyanazzal az elszántsággal és pozitív életerővel, mint korábban. És ha majd arra gondolunk, hogy vajon az életünket vezérlő legfontosabb célunk, hajtóerőnk elérésekor még mire figyeljünk döntéseink során, akkor is Zsoltra fogunk gondolni.

Lesznek majd, akik példáján tanulva leállnak majd egy ponton, azt mondván, „tudni kell álmainkat lehozni a földre”. Lesznek olyanok, akik példája ismeretében még határozottabban mennek majd tovább, mert ők is állandóan új célokat akarnak elérni. Ilyenek vagyunk mi, emberek.

De az biztos, hogy mindig előttünk áll majd Zsolt kitartása, embersége, ereje, életöröme. Üzeneteink pedig csendben várnak, és üzennek a csúcsról...valakinek, Zsoltnak, magunknak.

Címkék: