Alacoque Szent Margit Mária vizitációs nővér, misztikus látnok, a járványos gyermekbénulásban szenvedők és az árvák védőszentje, Jézus Szent Szíve tiszteletének apostola 1647. július 22-én született egy francia faluban, Lauthecourban. 1655-ben, édesapja halála után a charolles-i klarisszák kollégiumába adták, ahol azonban nem maradhatott hosszú ideig, mert súlyos beteg lett: gyermekbénulás támadta meg. Betegsége négy évig tartott, majd váratlanul, csodás módon felgyógyult. 1671-ben vonulhatott csak kolostorba, mégpedig Paray-le-Monial vizitációs apácái közé.

A noviciátus idején életét rendkívüli jelenségek kísérték, és megszakítás nélkül Krisztus lelki látásában élt. 1675 februárjában a jezsuita Claude La Colombiére lett a lelkiatyja. Miután megnyugtatta a nővért a kapott kegyelmek valódiságáról, Margit Mária feltárta neki vágyát és küldetését, mely szerint Jézus Szíve tiszteletét kell terjesztenie.

1675. június 15-én, Úrnapja nyolcadában történt látomásában az Úr Krisztus azzal bízta meg, hogy gondoskodjék Szent Szívének ünnepéről.

Az alábbiakban a könyvből idézünk néhány gondolatot.

Egy napon Margit Mária kendert fon az Oltáriszentség közvetlen közelében lévő udvaron. Látomásban Jézus napnál ragyogóbb Szívét szemléli, melyet szeráfok vesznek körül. Ezek az angyali lények ezt éneklik:

A szeretet győzedelmeskedik, a szeretet élvez, a Szent Szív szeretete ujjong.

Arra szólítják föl Margit Máriát, hogy ő is csatlakozzék dicsőítésükhöz. De ezt nem meri megtenni. Erre megdorgálják, s elmondják neki, ők azért jöttek, hogy vele együtt mutassák be Jézus Szívének a szeretet, az imádás és dicséret méltó, szüntelen, örökké tartó hódolatát. Ezért Margit Mária helyén tartózkodnak a legszentebb Oltáriszentség előtt, hogy így közbenjárásukkal szentünk szüntelen kifejezhesse szeretetét iránta.

Ettől fogva Margit Mária isteni társainak hívja az angyalokat. Rádöbben, mily tiszta szándék szükségeltetik ahhoz, hogy Istennel beszélhessünk. Margit Mária minden szabad pillanatát a kápolnában tölti az Oltáriszentség előtt. Elöljárójának, akit meglepnek e hosszú imádságok, ezzel a magyarázattal szolgál: „Akkor vagyok a legboldogabb, amikor az Oltáriszentség előtt vagyok, ott találok rá szívem központjára, s így szólok hozzá: Ó, Jézusom, szerelmem, vedd el mindazt, amim van, és ami vagyok, és tetszésed szerint végy birtokodba engem, hiszen mindenem, amim van, kivétel nélkül minden a tiéd.

Alakíts át teljesen magadba, hogy egy pillanatra se szakadhassak el tőled, és csakis a te tiszta szereteted irányítása alatt cselekedjek!”

Egyszer, amikor a szentáldozás vágyától égett, Margit Mária ezt kérte Jézustól: „Taníts meg mindarra, amit szeretnél, hogy mondjak Neked!”

*

A kötetet Mézner Mariann fordította.

Fotó: Lambert Attila (baja-kiscsávolyi Szent Szív-templom)

Magyar Kurír
(ki)