2015. október 18-án, missziós vasárnapon Kis Szent Teréz szülei voltak az első olyan házaspár, akiket egyszerre avatott szenté az Egyház. Ez csodálatos kegyelem, amit a Jóisten megadott nekik. Innentől kezdve édesapja (Martin Lajos) és édesanyja (Zélie Guérin) nevét számtalan család úgy ismeri, mint akik – Angelo Amato bíboros szavaival – „különleges módon tettek tanúságot a házastársi és családi lelkiségről!” József Pham Dinh Ngoc SJ írása.

Lisieux-i Kis Szent Teréz ünnepe: október 1.

Gyermekeik nagyon szerencsések és boldogok voltak abban a jó családban, ezért a szerzetesi hivatást korán megérezték, és később elkötelezték magukat Isten mellett.

A család földi életében mindig Isten szeretetének védő árnyékában élt. A pár 1858. július 13-án Isten akarata szerint házasságot kötött. Felemelő esemény volt, hogy pontosan 150. házassági évfordulójukon, 2008. október 19-én, a missziók világnapján, a lisieux-i bazilikában Teréz szüleit boldoggá avatták. Ezen alkalommal sokan emlékeztek rájuk. Felidézték, hogy Lajos eredetileg jó pap szeretett volna lenni, Guérin pedig arra vágyott, hogy szent szerzetes legyen. De Isten azt akarta, hogy boldog családi fészekben éljenek együtt. Később kilenc gyermekük született. Sajnos négyen egészen kis korukban a mennybe mentek. Öten pedig kolostorba vonultak – a 15 éves Teréz a Lisieux-i Kármelbe lépett be.

A család boldogságára emlékezve Teréz mindig hálás volt a szüleinek, mert úgy nevelték gyermekeiket, hogy Jézust szeressék. Legkisebb leányukként Teréz gyakran igen huncut volt, de édesanyja mindig türelmesen és sok szeretettel nevelte. Egy napon Teréz odament hozzá, és azt kívánta: „Ó, milyen jó volna, ha meghalnál, édes Anyám! Csak azért, hogy az Égbe menj, hiszen azt mondtad, meg kell halni ahhoz, hogy oda jussunk”. (vö. Teréz önéletrajza). Teréz útját édesanyja segítő útmutatása vezette Isten országa felé.

Egy alkalommal Teréz édesapjával sétálni ment. Napnyugta volt. Betértek egy templomba, ahol éppen szentségimádás volt. Apja megmutatta neki, hogy a rácsos ablakok mögött szerzetesnővérek élnek, akik egész nap imádkoznak. Otthon Teréz mindig apja mellett ült a családi imádság idején. Ilyenkor Teréznek elég volt csak rá nézni apjára, és tudta, hogyan imádkoznak a szentek. A házaspár mindig azt akarta, hogy lányaik Isten jó gyermekei legyenek. Ezért ezek a gyerekek olyanok, mint a rózsatövek, amelyeket szüleik elültettek, gondoztak, de maga Isten virágoztatta ki őket, tele illatos virággal.

Boldog és szép család voltak, de Teréz négyéves korában elvesztette szeretett édesanyját. Guérin 1877. augusztus 28-án, 46 éves korában mellrákban halt meg. Akkor Lajos odavitte a kis Terézt édesanyja holttestéhez, hogy utoljára megcsókolhassa. Teréz emlékei szerint anyja mindig arra nevelte őket, hogy már gyermekként is hozzanak áldozatot az Úrnak, és Őt dicsérjék. Életpéldája és szavai mindig a gyermekei szívében maradtak.

Guérin halála előtt, felesége kérésére Lajos elvitte a családját Lisieux-be. Ezek után minden idejét gyermekei gondozásának és nevelésének szentelte. Tulajdonképpen azt szerette volna, hogy Jézus szenvedélyes szerelmeseivé váljanak. Ezért mindig arra törekedett, hogy imádkozzon, és jól nevelje őket. Miután gyermekei elhagyták az atyai házat, Lajos egyedül élt, csendben imádkozva. 1887-ben agyvérzést kapott. Utolsó hét évében Jézus keresztjét vitte, és 1894. július 29-én hunyt el. Akkor Teréz szülei örömmel üdvözölték egymást a mennyben.

Szentté avatásuk a családról szóló püspöki szinódus idején történt három évvel ezelőtt. Az egybeesés nem véletlen, mivel az Egyház őket választotta példaképül a mai családok számára. Méltóak a követésre, mert Isten akarata szerint teljesítették a családi hivatást. Ezért az Egyház hálát ad Istennek e család szeretetéért és jóságáért. Ebből a szempontból „életállapotukban és a maguk helyén a keresztény házastársak Isten népe tagjaiként sajátos adományokban részesülnek. A házasság szentségének ez a sajátos kegyelme arra rendeltetett, hogy tökéletesítse a felek szeretetét és megerősítse fölbonthatatlan egységüket. E kegyelemnek köszönhetően segítik egymást, hogy kölcsönösen megszentelődjenek a házaséletben, a gyermekek elfogadásában és nevelésében.” (a Katolikus Egyház Katekizmusa, 1641.)

Terézről megjegyezték: „Az ő alázatos feladatai mögött mindig nagy szeretet van”, illetve, hogy ezt a szeretetet a szüleitől kapta. Teréz egy alkalommal azt mondta, halála után úgy mutatja majd meg szeretetét a világ felé, hogy rózsákat hint a mennyből, mint rózsaesőt. Úgy hisszük, a mennyből Teréz egész családja továbbra is rózsákat hint a földön minden családra. Imádkozzunk, hogy segítsenek minden családnak szentté válni, hogy majd a boldog paradicsomban, a szeretet háztetője alatt élhessenek!