Mikor gondoltak rá, hogy összefogják a görögkatolikus motorosokat?

Tulajdonképpen ennek nincs szervezett formája. Ez egy baráti társaság, akik leginkább arról ismerszenek meg, hogy maguk is görögkatolikusok, valamint motoroznak. Tartozik közéjük hat-hét pap is, és nagyon sok civil. Ezelőtt négy évvel, az első máriapócsi motoros zarándoklatkor jutott az az eszünkbe, hogy nevet adjunk magunknak. Így most ez alatt a név alatt szervezzük a programjainkat.

Nyilván sokan meglepődnek, amikor motoros papokról hallanak, hisz a motoros életmódról inkább a Szelíd motorosok jut az ember eszébe.

A Szelíd motorosokhoz képest ez egészen más világ, más kultúra. Össze sem lehet a kettőt hasonlítani. Egyszerűen arról van szó, hogy még mindig sok ember van Magyarországon, akik a motort, robogót közlekedési eszköznek használják. Olcsóbb, más a hangulata, s nyilvánvalóan hobbi is sok embernek. Az is természetes, hogy papok is vannak a motorosok között, nem kell ezen csodálkozni. Ma minden pap vezet autót, régebben minden pap motorozott, mert az volt az elérhető gyors közlekedési eszköz. Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus megyéspüspök is motorozik, s ez nagyon jó hatással van a motorosokra.

Hogyan verbuválódott össze a társaság?

Nagy szervezés nem kellett hozzá. Mi motorosok olyanok vagyunk, hogy ha meghalljuk a motorok hangját, és megérezzük a kipufogófüst illatát, akkor megyünk utána. Öt évvel ezelőtt mindenféle előzmény és tapasztalat nélkül hirdettük meg, hogy motoros zarándoklatot szervezünk Hajdúdorogra, mert akkor még ott volt a máriapócsi kegykép. Akkor nem sokan mentünk el, összesen 24 motor volt, ha jól emlékszem. A motorosok közt is sok hívő ember van, Máriapócsnak pedig van egy vonzereje. Így aztán évről évre nőtt a résztvevők létszáma, idén már kétszázan zarándokoltunk a kegyhelyre. Nem mindenki görögkatolikus, de a nagyobb része biztosan.

Milyen egyéb programokat szerveznek maguknak?

Szervezünk önállóan is, vagy bekapcsolódunk a motorkerékpálosok (a pálos rendhez kapcsolódó motorosok) szervezéseibe is – velük többször voltunk már Czestochowában. Nyáron voltunk Csíksomlyón, Mariazellben, Melkben. Olyan helyekre igyekszünk eljutni, amelyeknek van valamilyen szakralitása. Olyan motoros bulikra, ahol a rock és a sör van túlsúlyban, nemigen járunk, de sok olyan megszentelt hely van Magyarországon és Európában, ahol már jártunk. A legnagyobb élmény az volt talán, amikor tavaly Rómába mentünk, és megadatott az a kegyelem, hogy motorozhattunk a Szent Péter téren. Elméletileg oda motorosok nem mehettek be, de minket a püspök atya közbenjárására beengedtek. Így vettünk részt a bazilikában a vecsernyén, ami az egyházmegyei jubileumi zarándoklatunk nyitó istentisztelete volt.

Milyen programokat szerveznek a jövőben?

Olyan helyekre akarunk eljutni, ahova hív minket a természet vagy a templomok, kolostorok szépsége. Ezek közt azt keressük, hogyan tudunk lelkileg is feltöltődni. Szlovákia, Erdélyország, Kárpátalja is az úticéljaink közt szerepel, és tervezzük, hogy elmegyünk Görögországba, a Meteora-kolostorokhoz is. Tervünk nagyon sok van, időnk és anyagi lehetőségeink limitálják ezek megvalósítását.

Hogyan szokták önöket fogadni az emberek? Nem lepődnek meg?

Szeretettel fogadnak, soha nem találkoztunk még elutasítással. Voltunk Mariazellben. Letérdeltünk a kegyoltár elé imádkozni, motoros bőrruhában, sisakkal a kezünkben. Jöttek a németek, és jobban fényképeztek minket, mint a Mária-szobrot. A hátunkon ott a lógónk, a kerubok közt a címer és a felirat, hogy „Jézus Krisztus győz – görögkatolikus motorosok”. Látványosságai lettünk a világnak, a legjobb értelemben.

Magyar Kurír/Szilvay Gergely

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!