Kaszap István születése és halála évfordulóján tartott püspöki szentmisékre a mai napig sokan érkeznek Székesfehérvárra az országból és a határon túlról is. Tiszteletét őrzik mindazok, akik családjukban közbenjárását kérve gyógyulásokat, csodálatos megmeneküléseket, különleges kegyelmeket tapasztaltak. Sírja körül a közelmúltban elhelyezett hálaadó táblák bizonyítják: a napjainkban is fordulnak hozzá imáikkal nemcsak az idősek, de a fiatalok is.

Élete nem csak a hívőknek ad erőt: tavaly Székesfehérvár város önkormányzata posztumusz díszpolgári címet adományozott neki – a a fiatalok számára követendő példaként állítva Kaszap Istvánt.

Március 25-én Spányi Antal püspök Takács Nándor nyugalmazott püspökkel és az egyházmegye papságával tartott szentmisében emlékezett meg Isten szolgája, tiszteletreméltó Kaszap István születésének 96. évfordulójáról.

Nagyszüleink születési és halálévfordulói már kikopnak emlékezetünkből. Mit tudott Kaszap István, hogy mindösszesen 18 életévével mélyen bevésődött emlékezete az utókor szívébe? – tette fel a kérdést beszédében a megyéspüspök, majd kifejtette: olyan volt, mint minden fiatal; remélt, szeretett, és készült a felnőtt életre. Bár a lelki élet fontosabb volt számára, kiválóan sportolt, hogy testben is erős legyen. Életében valódi értéket azonban az istenhit, Krisztus követése jelentett. Akkor is, amikor meg kellett küzdenie önmagával, súlyos betegségével. A kikerülhetetlennek tűnő erő testét összeroppantotta, de lelkét sohasem. Így lett példakép mindannyiunk számára és közbenjáró Isten előtt – fogalmazott Spányi Antal püspök.

A megemlékezés végén a fehérvári cserkészcsapatok, a Prohászka Imaszövetség tagjai, a budapesti Kaszap István Alapítvány zarándokai, valamint a Törökbálint-Biatorbágy térségéből érkező fiatalok csoportjai az egyházmegye híveivel együtt imádkoztak a szentéletű ifjú közbenjárásáért és mielőbbi boldoggáavatásáért.

Bertáné Pintér Katalin/Székesfehérvári Egyházmegye/Magyar Kurír