Megváltó Urunk születése örömhírének megértésében kiemelt fontosságú az éjjeli időszak: „Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat” (Lk 2,8). A Bölcsesség könyvében található, Urunk születésére vonatkoztatott kijelentésben is felfedezhető az éjfél: „Mert amikor mély csend borult mindenre, és az éjszaka sietős útja közepén tartott, mindenható szava zord harcos módjára ott termett az égből, királyi trónjáról a pusztulásra szánt föld közepén” (Bölcs 18,14–15).

A Bibliában az éj, annak fele, az éjfél, jóval többet jelent az órával mérhető időtartománynál. Az Istentől való távolság szimbólumaként használják a szentírók, de egyszersmind azonban annak jelképeként is, amikor az emberhez a legközelebb van az Istentől jövő segítség, szabadítás, megváltás a vőlegény menyasszonyához érkezésével: „Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe!” (Mt 25,6).

Nem kerülheti el figyelmünket az, hogy keresztény hitünk önazonosságát adó misztériumait éjszaka vagy éjfélkor ünnepeljük: karácsony éjjelén Isten Fia világra jövetelét Jézusban, a világ Megváltójában; húsvét éjjelén pedig Jézus bűnön és halálon aratott győzelmét. Beláthatjuk, mennyire szükséges, hogy Anyaszentegyházunk liturgikus bölcsessége érzékenyítsen, neveljen minket, és megnyissa szemünket Isten megtestesült Igéjére, aki „az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít” (Jn 1,9). Csak így ismerhetjük fel és el, hogy „a sötétség múlóban van és az igaz világosság már ragyog” (1Jn 2,8).

A világra született Üdvözítő közénk jövetelének és értünk végbevitt megváltásának örömhírét szépen szólaltatja meg liturgikus ünneplése időszakának (közvetlenül a téli napfordulót követően) és eszményi időpontjának (éjfél) szimbolikája. Ezt felfedezhetjük még az éjféli szentmise és a pásztorok miséjének collectájában és néhány karácsonyi énekünkben.

Karácsony mindenhol akkor veszi kezdetét és tart, amikor az ember terveinek, álmainak, erőnlétének úgy a végére ér, hogy már nem lát kiutat, és a jövője elsáncoltnak tűnik. Karácsony az éj közepén veszi kezdetét, mert az éj fele máris egy új nap kezdete.

Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy Urunk születése odaadó liturgikus ünneplésével és a misztérium gazdagságát kiaknázó homíliával hasson át mindannyiunkat karácsony fogyhatatlan, ezért mindenkivel megosztható békéje, tiszta és megtisztító öröme. Ahogyan ugyanis ünnepeljük az Ige megtestesülésének és világra születésének szent titkát, és ahogyan ezt közöljük igehirdetésünkben, döntő kihatással van arra, hogy Isten tetteit méltóan ünneplő és lelkesülten követő karácsonyi életünk legyen azokkal együtt, akikért felelősséggel tartozunk.

Szeretettel kívánom a kedves Olvasóknak, hogy Urunk születése misztériumának ünneplésével növekedjen bennünk és általunk az Igazi Világosság mindenféle értelmi és akarati sötétséget legyőző fénye.

Áldott karácsonyt kívánok!

Palánki Ferenc
debrecen-nyíregyházi megyéspüspök

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Szabó Dávid

Magyar Kurír