Teréz anya 1910. augusztus 27-én született Agnes Gonxha Bojaxhiu néven Üszküb városban (ma Szkopje). Édesapja építési vállalkozó volt, ráadásul meglehetősen sikeres, édesanyja pedig a háztartást vezette, és hitben, szeretetben nevelgette három gyermekét. Tökéletes család, tökéletes boldogság. Egy ideig. Agnes édesapja ugyanis váratlanul meghalt, mikor a lány még csak 9 éves volt, így a család magára maradt. Anyuka dolgozni kezdett, kézimunka-üzletüket vezette. Áldozatos, nagyszerű munkát végzett: nem csupán gyermekei jólétéről gondoskodott, hanem a város szegényeiről is rendszeresen. A jótékony cselekedetek asszonyának nevezték, ugyanis kötelességének érezte segíteni a nála szegényebbeket és erre tanította gyermekeit is. Ebben a szellemben nevelkedett tehát Agnes, akinek döntése, hogy misszionárius nővér lesz, nem okozott különösebb meglepetést édesanyjának. 18 évesen barátnőjével, Betikával együtt indultak neki a szent útnak, aminek első megállója a Loretói Miasszonyunk Anyaház volt, ahol felkészítették őket a misszionáriusi hivatásra. A hónapokig tartó tanulás után Agnest a messzi-messzi Indiába küldték, Darjeelingbe, hogy kezdje meg áldozatos munkáját.

AFP


Szerzetesi fogadalmát itt tette le 21 évesen. Ekkor vette fel a Teréz nevet, amit az 1925-ben szentté avatott Lisieux-i Teréz iránt érzett tiszteletből választott. "Sok szent járt előttünk, hogy vezessen minket. De én azokat szeretem, akik egyszerűek, mint Szent Thérése de Lisieux. Őt választottam névadómnak, mert hétköznapi dolgokat tett nem hétköznapi szeretettel."

1930 és 1948 között tanítással foglalkozott, hittant és földrajzot oktatott a kalkuttai Szent Mária szerzetesi iskolában, melynek később igazgatója is lett. Szeretett tanítani, azonban valami hiányzott az életéből, úgy érezte, többet kell tennie. Mikor egy alkalommal Darjeelingbe utazott lelkigyakorlatra, megdöbbenve látta, mekkora szegénységben és nyomorban élnek az indiai emberek: piszkosak, alultápláltak, betegek. Ekkor döbbent rá, mi is az ő igazi küldetése. 1948-ban engedélyt kért XII. Pius pápától, hogy elhagyhassa a zárdát és a kalkuttai nyomornegyedben dolgozhasson. Még ez év nyarán, miután megkapta a pápai belegyezést, levetette a Loreto nővérek ruháját, és kék zsinórral szegélyezett fehér száriba öltözött, a vállán kereszttel. Ez az az öltözet, amiben mindig is láthattuk Teréz anyát. Elsőként egészségügyi, ápolónői kiképzést kapott amerikai missziós orvosnővérektől, majd beköltözött a nyomortelepre, ahol iskolát nyitott a rászorulók taníttatására. Teréz anya tenni akarása, segítőkészsége határtalan volt.