JÚNIUS HÓ
 

JÉZUS SZENTSÉGES SZÍVÉNEK HÓNAPJA

Jézus szívének ünnepe az Isten szeretetének ünnepe. Felismerjük életünkben Isten szeretetét, működését, kegyelmeit, amelyekkel megerősít mindennapi feladatainkban. 

Ezen ünnep liturgiájának tárgya:

a) Jézus testi szíve, amennyiben a második isteni személlyel való titokteljes egyesüléssel isteni és ezért imádásra méltó Szív;

b) Jézus testi szíve, mint Jézus istenemberi szeretetének székhelye és forrása, amellyel mennyei Atyja és az emberek iránt viseltetik;

c) Jézus mindenek feletti szeretete, ki szívéből merítette az erőt mindazon magasztos és csodálatos tetthez, melyeket lelkünk üdvözítésére véghezvitt és visz most is mennyei dicsőségében és a legméltóságosabb Oltáriszentségben való titokteljes jelenlétében.

Jézus Szíve tiszteletének szelleme és tartalma oly régi, mint maga az Egyház. Külső formáját azonban Szent Benedek két nagylelkű leányának munkája alapította meg. Szent Gertrúd (1256-1302): «Az isteni szeretet küldötte» és Hackeborni Szent Mechtild (1241-1299): «Lelki kegyelmek könyve». Buzgó apostolai voltak még Jézus Szíve tiszteletének többek között Canisius Szent Péter (1521-1597) és Eudes Szent János, a Jézus és Mária szentséges Szíve tisztelet papi kongregációjának alapítója (†1680). Szalézi Szent Ferenc (1567-1622) is műveiben különösképpen Jézus Szíve iránti szeretetre tanít és lelki leányait eredetileg «Jézus Szíve leányainak» nevezte. Közülük választotta ki az Úr az eszközöket, akik által legszentebb Szíve tiszteletének azon külső formáját és jelentését adta, ahogy ma a liturgiában és a hívő nép szívében él. Szolgálójának, Alacoque Szent Margitnak (1647-1690) egy látomásában kinyilvánította: «Azt akarom, hogy Úrnapja nyolcada utáni pénteken az Egyházban Szívem tiszteletére ünnepet tartsanak. … Azoknak nevei, akik az én isteni szívemet tisztelik és ezt az ájtatosságot az emberek között terjesztik, legyenek szívembe írva és én sohasem akarom onnan kitörölni azokat». XIII. Kelemen pápa az ünnepet jóváhagyta (1765), IX. Pius az egész Egyházba bevezette (1856) és XIII. Leó elsőrendű ünneppé emelte (1889), XI. Pius pápa külön miseszöveget rendelt el erre az ünnepre (1929).

Jézus szentséges Szívének ünnepén, ha csak lehet, járuljunk a szentáldozáshoz, engesztelésül azon bántalmakért, melyekkel az isteni Szívet a legméltóságosabb Oltáriszentségben illetik és vegyünk részt az ünnepélyes felajánláson, mely által a hívők az isteni Szív szolgálatának szentelik magukat. Az Úr kinyilatkoztatása alapján kilenc egymásután következő hónap első péntekén járuljunk a szentáldozáshoz, felajánlva a fent említettet engesztelésül. Miután Jézus Szívének ünnepe legtöbbször június hónapjára esik, azért ez a hónap a legszentebb Szív tiszteletének szentelt hónap.

Introitus: Szíve szándéka nemzedékről-nemzedékre, és megmenti a haláltól lelküket és éhínség idején táplálja őket.

Himnusz Jézus Szent Szívének ünnepén

Szent Szív, a frigy szekrénye vagy

de már nem kínzó szolgaság,
hanem kegyelmek, irgalom,
s jóság törvényét őrized.

Szent Szív, mely új s szeplőtelen
szövetségnek szentélye vagy,
templom, szentebb a réginél,
kárpit, jobb, mint a meghasadt:

Lándzsával megsebzett a kéz,
ó, láthatatlan Irgalom!
A szeretet volt késztetőd,
hogy tisztelhessük sebeid.

Vérző seb és titokzatos:
kettős tanú e drága jel,
a főpap Krisztus itt magát
kétféleképp áldozza fel.

Ki ne szeretné őt viszont,
megváltva bűntől, boldogan?
A szent Szívben ki nem kíván
örök hazát választani?

Dicsőség néked, Jézusunk,
szívedből kél a kegyelem!
Atyádat és a Lelket is
áldjuk most és mindenkoron. Ámen.

Katolikus-honlap