Juliusz Janusz érsek beszéde II. János Pál pápa halálának második évfordulóján

Eminenciás Bíboros Úr!
Kedves Püspök Atyák, Papok, Szerzetesek és
Kedves Hívõ Testvérek!

Két évvel ezelõtt, 21 óra 37 perckor a vatikáni államtitkár sostituto-ja, Leonardo Sandri érsek, kihirdette a jelentõségteljes szavakat: „A mi Igen Szeretett Szentatyánk II. János Pál visszatért az Atya házába.” Igen, egy drámai hazatérés volt emberi oldalról és azon tömegek oldaláról, akik éjjel és nappal végigkísérték ennek a szent embernek a haláltusáját. De II. János Pál pápa lelkében végig a békesség uralkodott. Az õ titkára, a jelenlegi bíboros, Stanis³aw Dziwisz valamint személyi orvosa Renato Buzzonetti és mások által közösen kiadott könyvben olvashatjuk Wojty³a pápa földi élete utolsó napjának elbeszélését:
„Életének utolsó napján – április 2-án – elbúcsúzott legközelebbi munkatársaitól a Római Kúriából. Halálos ágyában folytatta az imádságot, amelyhez a magas láz mellett rendkívüli gyengeség csatlakozott. Délután egy bizonyos pillanatban azt mondta: 'Hagyjatok az Atya házába mennem!' Majd azt olvassuk: „21 óra 37 perckor II. János Pál itthagyta ezt a földet. A jelenlévõk a Te Deumot énekelték. Szemük könnyeivel adtak hálát Istennek a Szentatya személyének ajándékáért és az õ nagy pápaságáért.” (46-47. old.)

Ettõl a pillanattól kezdõdött el II. János Pál második pápasága. Második pápasága, mert az emberek kezdték megérteni azt, hogy mit veszítenek el, mennyire hálásaknak kell lenniük Istennek, hogy az ateizmus, konzumizmus, a relativizmus és az örök értékek leértékelésének idején küldött egy bátor és örömmel teli prófétát. Pápaságának 27 éve, a Szentléleknek egy fuvallata volt, ami sok dolgot megváltoztatott az Egyházban és sok dolgot a világon is. Amikor a Szentatya, II. János Pál, hazájába, Lengyelországba jött, egy híres ünnepi szentmisét mutatott be Varsóban a Szabadság téren. Pünkösd napja volt és a pápa a végtelen tömeghez szólt, a kommunista rezsim által véghezvitt megszorítások ellenére, olyan szavakat mondott, amelyek felforgatták nem csak a hívõk lelkét, hanem felforgatták a kommunista rezsimek alatt álló Európa egész színpadát, felforgatták a világot. Valóban, használván a liturgia szavait, amelyeket minden évben kimondunk Pünkösd ünnepén, Wojty³a pápa ezt mondta: „Jöjj Szentlélek és újítsd meg a föld színét!” Utána, egy rövid csöndet tartott és egy drámai gesztussal kinyújtotta kezét, Varsó terének földjére mutatott és azt kiáltotta: „…ezét a földét”.

Lengyelország ezekben a szavakban hitte, hogy hazájuk változni fog. Ezt hitte, akkor is, ha két évvel a látogatás utána hadiállapotot vezettek be, amely megállította az ország gazdasági fejlõdését, ezrek halálát okozta, megalázta a népességet. Azonban Isten lelke, amely a szabadságnak és a szeretetnek a lelke, gyõzedelmeskedett. A nép nem hagyta magát kivérezni a kétségbeesés õrült cselekedeteitõl, a feltámadás napját várta. És ez a nap 1989-ben jött el. A szabadság és a szeretet lelkének ez a fuvallata felforgatta az egész szovjet kommunista blokkot. Egyetlen év alatt azok az országok, amelyek századokon keresztül mások uralma alatt voltak, feltámadtak, egy új Európa, egy új világ született.

Ma tagadni kívánják ezt az igazságot, amelyet az elnyomott népek keresztény hite jelentett, amely arra buzdította õket, hogy harcoljanak a szabadságért, harcoljanak az emberi és nemzeti méltóságuk visszaszerzéséért. Ma makacsul azt szeretnék elhitetni, hogy Európa a francia forradalommal született: egy történelmi tény viszont, hogy az több igazságtalanságot és intoleranciát hozott, mint sok más diktatórikus rezsim. Azonban az Úr lelke szabad és az Úr lelke türelmes, mert szeretõ és irgalmas. II. János Pál pápa a Szûzanya napján hunyt el, szombaton, az Úr Édesanyjának ajánlott napon, akire rábízta az életét és püspöki szolgálatát, jelszóul választva: „Totus Tuus” – Egészen a Tiéd. Az Irgalmasság vasárnapja elsõ vesperása után hunyt el. Õ volt az, aki egyértelmûvé tette Faustina nõvérnek, az irgalmasság hírnökének, alakját, felébresztette a világot, visszaadta a reményt a világnak, hirdetvén: „Ne féljetek, nyissátok ki a kapukat Krisztusnak!” Miért Krisztusnak? Mert Isten irgalmas. Nyissátok ki a szíveteket a reményre és a szeretetre! Íme a végrendelet, amit II. János Pál hagy ránk. Azok, akik nem becsülték ezt az igaz és békés embert, meg akarták ölni 1981. május 13-án, azonban nem sikerült nekik, mert az úr és a Szûzanya megmentették õt. Õ itt is hasonló volt az üldözött és fenyegetett Jézushoz, amint a mai evangélium mondja: „A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a fõpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban.”

A mostanában megjelent „A végrendelet” címû könyvben, amely nem sokára magyarul is olvasható lesz, a pápának ugyanez a titkára, Dziwisz bíboros, válaszol az újságírónak, aki arról kérdezi õt, hogy vajon milyen stratégiát használt ez a messzirõl jött pápa ahhoz, hogy ilyen sok célt elérjen. Dziwisz bíboros így válaszol: „Nem volt semmilyen stratégia. Wojty³a teljes egészében egy eredeti ember volt. Egy Pásztor volt, akinek evangelizálnia kellett… Egészen a pápasága kezdetétõl, ezért, II. János Pál nem tett mást, mint betöltötte magát az apostoli hivatást, vagyis hirdetni, kommunikálni az evangéliumi üzenetet mindenfelé. És sohasem fordult elõ, egyszer sem, hogy megrövidítette volna ezt az üzenetet attól félvén, hogy majd a média felnagyítaná megnyilatkozása népszerûtlenségének jellegét.” Összefoglalva a pápa nem használt sötét stratégiákat ahhoz, hogy a küldetését elõre vigye. Nem félt a népszerûtlenségtõl. Egyesek azt gondolják, hogy elég hatást gyakorolni a pápára vagy a Római Kúria bíborosaira, bizonyos célok eléréséhez és az Egyház jövõjének építéséhez. Aki így gondolkozik vagy cselekszik, eltévesztette az Egyház fogalmát, amely emberekbõl áll, de ahol az Úr Jézus kormányoz. Minden erõfeszítésünk arra, hogy irányítsuk a történelmet, ha nem Jézus egyszerû és irgalmas szívének tervei szerint való, kudarcot fog vallani. II János Pál pápa Isten embereként tevékenykedett, Isten lelke szerint, amint Isten szolgája példájáról írta Izajás próféta a mai olvasmányban: „Íme az én szolgám akit támogatok, választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztottam rá lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek. Nem kiált majd, nem emeli föl a hangját, és szava sem hallatszik az utcákon. A megtört nádat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oldja ki. Hûségesen tanítja az igazságot, nem lankad el, sem kedvét el nem veszíti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az õ tanítására várnak a távoli szigetek.” Iz 42, 1.

Ezért vagyunk annyira boldogok, hogy II. János Pál utódán XVI. Benedek pápán keresztül hagyja ránk ezt az üzenetet, aki fáradhatatlanul beszél nekünk reményrõl és a szeretetrõl. Benedek pápa, napjaink legjobb teológusa, képes arra, hogy Krisztus üzenetét egyszerûséggel és szeretettel közvetítse. Ma az Eucharisztiát Isten Szolgája, II. János Pál tiszteletére mutatjuk be, aki bevallotta, hogy papi élete folyamán soha sem hagyta el a mindennapi szentmise bemutatását. Õ hirdette meg az Eucharisztia évét, számos dokumentumot írt pápai tekintéllyel az Eucharisztiáról. És íme, az õ legszorosabb munkatársa, pápa lett és az Eucharisztiát Sacramentum Caritatis-nak, a Szeretet Szentségének nevezi. Az elkövetkezõ napokban ünnepeljük Krisztus passióját és feltámadását, Isten Szeretetének misztériumát ünnepeljük, aki áldozattá tette az életét, a világ megváltásáért. A tiszteletnek örvendõ Isten Szolgája, II. János Pál pápa Jézust, az õ Mesterét utánozta, az igazi fõpapot, egészen a vére ontásáig. Biztosak vagyunk benne, hogy õ immár az Atya ablakában van, azonban imádkozzunk õszinte lelkesedéssel, ezen szentmise alatt, hogy az õ utóda minél elõbb, hivatalosan szentnek nyilváníthassa az életszentségnek ezt a példáját, éppen ezért kiáltotta a tömeg a temetés alatt: „Santo subito!” – Azonnal szentté! Ma Rómában a kanonizáció egy nagyon fontos mozzanata teljesült, lezárult informatív szakasz a Római Egyházmegyében, amelynek püspöke a pápa. Kívánom, hogy legyen minél elõbb szent, és az Egyház legyen minél inkább szent; hogy legyünk szentek mi is, minden nap egyre inkább. Ehhez kérjük a Fájdalmas Anya közbenjárását, akit Jézus a kereszten az Emberiség Anyjának nevezett, a mi Anyánknak. Legyen áldott az Úr a csodáiért, és az életszentség azon példájáért, amelyet a tisztelt és szeretett Isten Szolgája II. János Pál pápa hagyott ránk. Amen.