Jézus és Barabás (Lk.23,18.)

Két arc. Két jellem. az egyik isteni, a másik gonosz. Lássuk őket. Mindenkinek választania kell. Sem közöny, sem közömbösség, sem nem- tudás nem ment. Választani kell.
Barabás tekintete sötét. Jézusé tiszta. Barabás zavart. Jézus szemében nyugalom. Barabás arcán bizonytalanság, Jézus tiszta bizalom. A gonosz arca vad, a Szentté szelíd.
Barabás jelleme szétzilált, nyugtalanság, kétségek kínozzák, forrong. Jézus összeszedetten békés, belső világát csönd, nyugalom tölti be. Barabás a fegyverek forradalmát hirdeti. Jézus a türelem forradalmát hozza a földre. Az egyik gyilkos, a másik maga az Irgalom. Értéktelen az egyik, Jézus maga a Jó, a Szent, az Élet.
Pilátus látta ezt. Legalább is sejtette. Érzi, nem lenne szabad a kettőt egymás mellé állíttatnia és választásra ösztönözni a tömeget. Mégis ezt tette. “ Mit akartok, kit bocsássak el, Barabást vagy Krisztust? “ Ép  ésszel, egészséges erkölcsi érzékkel világos a válasz. A válasz mégis ez lett:” Bocsásd szabadon Barabást! ” – ordították.
Szerencsétlen választás! Igazságos kinyitni a börtönt, hogy kijöjjön a gyilkos és az ártatlan menjen be? Barabást megsimogatja a tavaszi szél, Jézus testét 39 korbácsütés sebzi meg. Ő a halált kapja, a másik az életet. Gyilkosságért lelkesedés élteti Barabást, Jézust a tömeg gyűlölete fojtogatja.  –   Emberek, mit tettetek, …. és mit tesztek?
Mit érezhetett Jézus? Fájdalma felülmúlja az emberi képzeletet. A csőcselék söpredékével állítják egy szintre. Barabás, rabló, gyilkos. Jézus pedig méltán kérdezte – és joggal kérdezi ma is – :” Ki vádolhat közületek bűnről engem? ”
Mit érezhetett Barabás? Először örömet, bár maga is meglepődhetett. Azt hitte, őszinte a lelkesedés feléje. Később ismerte fel, csupán eszköz volt. Bizalmatlanság vette körül és így a szabadság kín lett neki. A hagyomány szerint egy hajnalon Pilátus függönye mögé rejtőzött, hogy megölje.Elfogták. Pilátus azonban szabadon engedte. Talán úgy vélte, az emberek megvetése súlyosabb büntetés, mint börtön rácsai között élni.
A ma pilátusai, a tudomány, az erő, a “gondolkozás” hatalmi helytartói ma is felteszik a kérdést: Kit ismertek el? Jézust-é vagy Barabást? Mit választotok? Az ösztönök korlátot nem ismerő zabolátlanságát vagy a lélek szellemi előkelőségét?  Erényt-e vagy a bűnt? A Mindent vagy a Semmit? Istent vagy az Ürességet? A Gyűlölet kínzó uralmát vagy a Szeretet boldogító hatalmát?  – Jézust-é vagy Barabást?!
Embernek születtünk.
Csodálatos. És mert szabadnak születtünk, a választás elkerülhetetlen. Minket nem “Pilátus” kérdez. Saját lelkiismeretünk. Ha nem is hiszünk Jézusban vagy azt sem tudjuk élt-e Barabás, a kérdés akkor is felhangzik elnémíthatatlan erővel: a Szeretet (az erények) útján járunk-e vagy a Gyűlölet ( a bűnök) útján vergődünk?
Válaszunk vagy szerencsétlenné tesz, vagy életünk értelmét, teljességét adja meg.

Mácz István