Nem könnyű úgy nemet mondani a kvótára, hogy a fürdővízzel ne öntsük ki az igazán rászorulókat is. Jávorka Lajos tiszakécskei lelkipásztornak sikerült.

Jávorka Lajos tiszakécskei plébános a Facebookon osztotta meg gondolatait a népszavazásról.

„Gyűlöletkeltés? Nem! Kisgyermekként a szüleim tanítottak, hogy ne játsszak a tűzzel, ne barátkozzak rossz gyerekekkel, óvatos legyek a kommunistákkal… Gyűlöletre tanítottak? Nem gondolnám. Csak tanítgattak meglátni és elkerülni a veszélyt. Az Európai Unió kötelezni akarja Magyarországot, hogy fogadjon be migránsokat. Nem tudjuk, kiket szánnak nekünk, de tudjuk, hogy nincs felső létszámkorlát. »Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?«

Nem, nem akarom! Nem akarom, hogy idegen hatalmak döntsék el, hogy kik népesítsék be a hazámat. Ezért elmegyek szavazni 2-án, és nemmel szavazok. Gyűlöletet keltek ezzel a nyilatkozatommal? Lehet, hogy több jó barátom is ellenérzéssel olvassa e soraimat, mégis leírom, mert azt remélem, hogy a barátaim őszinte embernek ismernek. Mindezt azért írom nehezen, mert kész vagyok vállalni a kritikát, de nem tudok időt áldozni a vitára. Ezzel így vagyok én is, és igen sok pap barátom. Ezért előre is bocsánatot kérek. És biztosítani szeretném a másként gondolkodókat arról, hogy tisztelem őket! Hiszem ha különböző is a véleményünk, maradhatunk barátok.

Nem akarom, hogy az Európai Unió a mi beleegyezésünk nélkül ide telepíthessen olyanokat, akiket nem ismerünk, akikkel nincs lehetőségünk konzultálni arról, hogy ők akarnak-e velünk élni? Elfogadják-e a törvényeinket, és azt az értékrendet, amely alapvetően a kereszténységből fakad? És vajon Nyugat milyen alapon válogat? A rá nézve haszontalan vagy veszélyes elemeket akarja átadni? Milyen módon kötelezné őket az itt maradásra, ha egyszer Európa egyik nagy vívmánya épp a szabad közlekedés?

De akarom, hogy hazánk nyitott szívvel fogadja az igazi menedékkérőket, akiknek ismerhető a személyi azonosságuk és múltjuk. Akarom, hogy Magyarország erői szerint támogassa a menekült táborokban élőket, különösen a menekült keresztényeket, hiszen ma ők a leginkább üldözöttek, a legkiszolgáltatottabbak. Akarom, hogy népünk vezetői együtt működjenek a más népek vezetővel abban, hogy vége legyen a háborúknak és mindenki visszatérhessen otthonába. Akarom mindezeket! Ezt azért hangsúlyozom, mert erről kevés szó esik.

Főként egyházunk ellenségei hivatkoznak szívesen Ferenc pápa néhány mondatára, a Lampedusa és Leszbosz szigeti látogatására. A látogatások megtörténtek, a menekültek befogadását kérő mondatok elhangzottak. De csak akkor értjük jól a Pápát, ha arra is figyeljük, amit tesz. A Vatikán eddig 2 menekült szír családot fogadott be, Leszbosz szigetéről pedig mindössze 12 olyan muszlim menekültet hozott magával Ferenc pápa, akiknek rendben voltak a papírjaik, és készek voltak az együttműködésre.

Féltem a hazámat, és féltem Kelet-Európát. Nem szeretném, ha a gazdag Nyugat urai diktálnának nekünk, akik nem takarékoskodnak a bírálatokkal, akik továbbra is kifosztják a szegény népeket, és háborúkat szítanak. Nyugat bűnös abban, hogy a munkabérek, az életszínvonal Keleten a Nyugaténak egyötöde. Ha akarják, megtehették volna, hogy gazdaságilag fölzárkózzunk.

Látva, ami Nyugat-Európában zajlik, látva a nagyhatalmak által szított háborús konfliktusokat Közel-keleten, Afrikában, Ukrajnában, hiszem, hogy a népünknek joga és kötelessége véleményt mondani. Lehetett volna ezt a kérdést jobban megfogalmazni? Bizonyára igen. De most erre a kérdésre lehet és kell válaszolnunk.

Nem tudok nem gondolni Hunyadi Jánosra, Kapisztrán Szent Jánosra, Tomori Pálra, Zrínyi Miklósra és mindazokra, akik nehéz időkben védték a hazánkat. Védték, amikor más nagyurak azon fondorkodtak, hogy a török győzelme esetén – ha ők távol maradnak a haza védelmétől – milyen jutalmat kapnak, nekik milyen kiskirályság jut majd?

Gyűlöletet keltenek e soraim? Nem áll szándékomban! Bízom benne, hogy akik ismernek, azokban nem is támad gyűlölet senkivel szemben. Csak veszélyben érzem a hazámat és kultúránkat. Az én szavam, az én szavazatom is számít. Ezért elmegyek szavazni 2-án, és nemmel szavazok.”