Jézus keresztelkedése epifánia, Istenségének jele. Keresztelkedésével igent mond az Atya akaratára. Ezzel indul földi küldetése, nyilvános működése, hogy megmutassa Isten emberszerető jóságát.

Vasárnappal befejeződik a karácsonyi ünnepkör: a liturgia Jézus nyilvános működésének kezdetéhez, Jézus megkeresztelkedéséhez vezet bennünket, utána pedig kezdődik az évközi idő nagyböjt előtti része. Máté evangéliuma röviden tudósít a Jordánnal történt fontos eseményről, időpontját sem határozza meg, amikor Keresztelő János működéséről kezd beszélni: „Abban az időben…” Lukács evangélista viszont pontosan elhelyezi az eseményt a világtörténelemben: „Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik évében történt. Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, Heródes Galileának…negyedes fejedelme, Annás és Kaifás voltak a főpapok…”

Most már a történészek támaszkodhatnak a II. világháború után végzett Kumráni ásatásokkal feltárt holt-tengeri barlangokban talált tekercsek adataira, az eszénusoknak nevezett szekta, amolyan szerzetesi közösség tanítására. Minden bizonnyal Keresztelő János is ehhez a közösséghez tartozott.

A kumráni közösségről írja Joseph Ratzinger/XVI. Benedek A Názáreti Jézus I. kötete elején: „E csoport elfordult a heródiánusok templomától /a jeruzsálemi templomtól/ és az ott végzett kultusztól, a júdeai pusztában kolostori közösségeket hozott létre, de vallási alapon családok közösségét is. Gazdag irodalmat teremtett, és saját rituálét is kifejlesztett, melyben a liturgikus tisztálkodásoknak és közös imádságoknak különös jelentősége volt. Ezeknek az iratoknak hívő komolysága megérint bennünket. Úgy tűnik, Keresztelő János, de talán Jézus és családja is közel álltak ehhez a közösséghez. Mindenesetre sok érintkezési pont van a kumráni iratok és a keresztény üzenet között. Nem lehet kizárni, hogy Keresztelő János egy ideig ehhez a közösséghez tartozott, és részben itt formálódott vallási élete.”

Mind a négy evangélium kiemelten tárgyalja Keresztelő János fellépését, szerepét, hangsúlyozza tekintélyét. Az előfutár előkészíti a Messiás jövetelét: Ő az Ige szócsöve, a pusztában kiáltó Szó, amely bűnbánatot hirdet. A tisztulás jeléül vízzel keresztel, de jelzi, hogy az utána jövő „Nagyobb” majd tűzzel, Szentlélekkel fog keresztelni. Máténál olvassuk (3, 13kk): „Akkor Jézus Galileából Jánoshoz ment a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. János azonban igyekezett visszatartani őt: ’Nekem van szükségem a te keresztségedre, mondta, és te jössz énhozzám?’ Jézus így felelt: ’Hagyd el ezt most! Úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami méltányos/minden igazságosságot.’ Erre odaengedte/engedett neki.”

Benedek pápa igyekszik megfejteni Jézus titokzatosan hangzó válaszát. Az igazságosság Isten akaratának teljes elfogadása, „Isten országa igájának” hordozása a Tóra akkori előírása szerint. Jézus teljesíteni akarja küldetését, Ő, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét, a bűnösök közé áll, és kéri a keresztséget. A jelenetben legfontosabb a teofánia/istenjelenés: megnyílik az ég, Isten Lelke lebeg galamb képében, és az Atya tanúságot tesz Fia mellett: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”.

XVI. Benedek a János-evangéliumban szereplő, ószövetségi eredetű „Isten Báránya” jelképhez fűz magyarázatot, majd visszatér a megkeresztelkedés jelenetéhez. Három szempontot emel ki: „Jézus fölött nyitva áll az ég. Jézus akaratközössége az Atyával, a „minden igazságosság”, amelyet beteljesít, megnyitja a mennyet.” Az Atya meghirdeti Jézus küldetését: „Ő léte szerint a szeretett Fiú. Rajta nyugszik Isten tetszése. E jelenetben „a Fiúval együtt az Atyával és a Szentlélekkel is találkozunk: a szentháromságos Isten titka mutatkozik meg, amelyet természetesen csak Jézus útjának egésze tud teljes egészében feltárni.”

Vagyis az ősegyház csak Jézus feltámadása és a Szentlélek eljövetele után hatol be e misztériumba, amikor a Szentlélek megvilágosító kegyelmével értelmezik Jézus életét, halálát és feltámadását, az ószövetségi Írások beteljesedését, tehát az Atya által előre eltervezett, Jézus által végrehajtott, a Szentlélek által az Egyházban folytatott üdvösségterv megvalósulását.

Az apostolok a feltámadás után teljesítik a Feltámadottól kapott küldetést: „Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében!” (Mt 28, 19) Ratzinger pápa így következtet (37): „A keresztség, amelyet ettől kezdve Jézus tanítványai kiszolgáltatnak, belépés Jézus keresztségébe – abba a valóságba, amelyet ő ezzel elővételezett. Így leszünk keresztények.”

Adjunk hálát a keresztség ajándékáért, és igyekezzünk Jézust követve a mennyei Atya kedvében járni, sajátos hivatásunk szerint! – fogalmaz Szabó Ferenc SJ.