Szent Kolumbán apát Utasításaiból

(Instr. 13, De Christo fonte vitae, 2-3: Opera, Dublin 1957, 118-120)

Istenünk, te vagy mindenünk

Testvéreim, kövessük azt a meghívást, amellyel az Élet hív minket az élet forrásához, ő, aki nemcsak az élő víz forrása, hanem az örök élet forrása, a fény forrása és a világosság forrása is. Hiszen tőle való mindez: a bölcsesség, az élet és az örök világosság. Az élet szerzője az élet forrása, a fény teremtője a világosság forrása; ezért nem törődve azzal, amit látunk, lépjünk át ebből a világból a mennyei magasságba, és ott keressük a fény forrását, az élet forrását és az élő víz forrását, mint értelmes és éles látású halak, hogy igyuk ott az élő és örök életre szökellő vizet (vö. Jn 7, 37).

Irgalmas Istenem, jóságos Uram, bárcsak odaengednél engem ahhoz a forráshoz, hogy ott a téged szomjazókkal együtt én is igyam az élő forrás élő vizének éltető italát, amelynek mindent felülmúló édességét egyre jobban élvezve nem tágítanék tőle és mondanám neki: „Mily édes az élő víz forrása, és el nem apad örök életre szökellő vize!”

Ó, Uram, te magad vagy ez a szüntelenül mindig áhított forrás, ahonnan állandóan, mindig lehet meríteni. Urunk, Krisztus, add nekünk mindig ezt a vizet, hogy bennünk is ott legyen az élő és örök életre szökellő víz forrása! Ki ne tudná, hogy milyen nagyot kérek? De te, dicsőség Királya, tudtál nagy dolgokat ajándékozni és nagyokat ígérni. Nálad semmi sem nagyobb, és te magadat ajándékoztad nekünk, magadat adtad oda értünk.

Ezért kérünk, add megismernünk azt, amit szeretünk, mivel rajtad kívül semmi mást nem akarunk elnyerni; hiszen te vagy a mindenünk, életünk, fényünk, üdvösségünk, ételünk, italunk, Istenünk. Kérlek, Jézusunk, lobbantsd lángra szívünket Szentlelked tüzével, és sebesítsd meg lelkünket a te szereteteddel, hogy mindegyikünk őszinte szívvel tudja mondani: Mutasd meg nekem azt, akit szeret a lelkem (vö. Én 1, 6), mert megsebesített engem a szeretete.

Uram, arra vágyódom, hogy bennem is ott legyenek ezek a sebek. Boldog az a lélek, amelyet így megsebez a szeretet; az ilyen lélek keresi a forrást és iszik belőle, de ivás közben is állandóan szomjazik, szüntelen vágyakozással merít belőle, mindig szomjasan iszik. Ugyanúgy állandóan szeretve keres, és csak úgy gyógyul meg, ha közben a szeretet újra megsebzi. Ezzel az üdvözítő sebbel sebesítse meg jóságosan a lelkünk belsejét Isten és a mi Urunk, Jézus Krisztus, az a jóságos, gyógyító orvos, aki az Atyával és a Szentlélekkel egy mindörökkön-örökké. Ámen.

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 4, 14-15

Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé. * A víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.

Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé. * A víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.