1Pét 1,3-9

Áldott legyen Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmasságával élő reménységre szült újjá minket, Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, romolhatatlan, szennyezetlen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben fenn van tartva számotokra. Isten ereje megőriz titeket az üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó időben kinyilvánuljon. Ennek örülni fogtok, ha most szomorkodnotok kell is egy kissé a különféle kísértésekben, hogy hitetek próbája a romlandó aranynál -- melyet tűz által próbálnak meg -- sokkal értékesebbnek bizonyuljon dicséretetekre, dicsőségetekre és tisztességetekre Jézus Krisztus megjelenésekor, akit bár nem láttatok, szerettek; akiben, bár most sem látjátok, hisztek; s mivel hisztek, örvendezni fogtok kimondhatatlan és megdicsőült örömmel, elérve hitetek célját, lelketek üdvösségét.
Szentleckéhez / 1Pt 1,3-9
Szent Péter első levele a kisázsiai keresztényekhez szól. Vigasztaló és intő írás a pogányságból megtértekhez, kiket üldözés fenyeget. A levél Isten dicséretével kezdődik himnikus, liturgikus nyelvezetben. A már elnyert isteni üdvajándékok még nagyobb kegyelemnek és reménynek zálogai. A keresztségben Isten a fiaivá fogadott ("újra nemzett": 1,3) minket. Ez az új élet, mint tökéletes valóság, persze még nem a miénk, csak élő remény, amely Jézus föltámadásán alapul. De ennek gyümölcse öröm és biztonság, még külső veszély és belső szorongatás, szükség idején is. -- A következő vasárnapokon e levél folytatását olvassuk, fölidézve a húsvéti és keresztségi élményeket. (1,3-5: 1Pt 1,23; Jn 3,5; Kol 1,5.12; 3,3-4 # 1,6-9: Jak 1,2-3; Zsid 12,11; 1Kor 3,13; 1Jn 4,20)

Evangéliumhoz / Jn 20,19-31
A hét első napján, vasárnap támadt föl Jézus, és jelent meg tanítványainak. Ahogy az első teremtés, úgy ez a második is Isten szavával és életalkotó Lelkével kezdődik (1Mz 1,2). Az isteni Lélek ereje a rend és szépség világát alkotta az őskáoszból. Ugyanaz a Lélek győzi le most a tudatlanság és bűn zűrzavarát, teremt új embert, az apostoloknak adott bűnbocsátó oldó-kötő hatalommal is. Ez a Lélek ad nekünk kegyelmet, hogy Tamással higgyünk Abban, akit szemeink még nem látnak! (Mk 16,14-18; Lk 24,36-49 # 20,19-20: Jn 20,1; 16,16.20-22 # 20,21-23: Jn 17,18; Mt 16,19; 18,18 # 20,29: 1Pt 1,8 # 20,31: Jn 3,15; 1Jn 5,13)

Szentségre várva
Jézus szavai és "jelei" (csodái) nem a múlté, jelen vannak Egyházában és szentségeiben. Hozzánk is szól ma az Úr: "Békesség nektek!" Ő maga a mi békénk. Tamás apostoltól tanuljuk a hit válaszát, míg a szent testet érintjük: "Én Uram és én Istenem!"

Boldogok akik hisznek (eretnekség ellen)
Mint már mondtam, az Egyház megkapván e tanítást és e hitet Krisztustól, világszerte hirdeté, mégis úgy megőrizé, mintha csak egy ház lenne. Éppígy a hitet úgy hiszi, mint aki egylelkű és egyszívű.... Mert más és más a világnak nyelve, de a hagyománynak tekintélye egyazon és egyhitű. Sem a germánok közti egyház nem tart más hitet-hagyományt, sem ibérek vagy kelták közt, avagy a messzi keleten, Egyiptomon és Líbián, vagy kik lakoznak e világ legközépi földtáján [200 előtt már így elterjedt a hír! "Legközépi táj" = India? vagy épp Róma?
Mint Isten műve: égi Nap csak egyazon a tájakon, a földön szerte: úgy a Hit meghirdetése bárhol is: ragyog-világít bárkinek, ki Igazságra szomjazik.... Nagy Polikárp, kit oktatott az apostolok ön-szava, sok Krisztus-látottal beszélt, lőn Smyrna város püspöke, apostoloktól tétetvén! Én láttam őt még ifjontan; hosszú kort megért a szent, vénen hagyá ez életet, mint dicső fénylő vértanú... Egyszer eretnek Marcion véle találkozván megszólítá: "Megismersz ugye engemet?" És Polikárp ígyen válaszolt: "Megismerlek még, igenis, te Sátán első szülöttje!"... Nem kell keresned másfelé az Igazságot: Egyháznál oly könnyen Őt te megleled! Apostolok, -- mint bankba dúsgazdag, -- Őnála mindent letettek, ami az Igazságot illeti. És bárki, aki szomjaz rá, ihat Őtőle életet (Jel 22,17). Egyház az Élet kapuja, mind a többi rabló és tolvaj, kit gonddal el kell kerülni, míg nagy buzgóan ápolni, amit az Egyház tárol itt! S ragaszkodjunk az igazhit ránk hagyományozott kincséhez! Nos hát? ha bármin vita kél, nem kell legősibb Egyházak kútfőihez futnunk vajon? Apostolokkal ismerős helyektől nemde kérdenünk, mi tiszta, biztos a vitán? S ha apostolok nem hagytak írást ez ügyről mireánk? Ugye, hogy hagyomány rendjét kell követnünk, amint azt kézről-kézre leadták, akikre ők bízták reá!? (Szent Iréneus híres szövege: Deposítum Fidei = Hit-letétről)

Tamás hitetlensége többet használt hitünknek, mint a többi tanítvány hite! Ahogy tapintja Krisztusát s meggyőződik a hitben, szétfoszlik mind a kétség, szilárdul tőle a mi hitünk. Tehát a kétkedő tanítvány, ki érinté a Szent Sebeket, lesz erősítő tanúság a Föltámadás mellett! (Nagy Szent Gergely)

Hit és kötelesség
A hit dolgában semmiképp se várhatjuk változásnak, vagy [eltérő] fejlődésnek vagy bármi módosításnak lehetőségét. A Hitvallás, a Krédó örökre ugyanaz marad! (VI. Pál pápa)

A hit őrzése püspöki kötelesség
Vajon a püspökök szabadon taníthatják-e, ami leginkább tetszésükre van a hit dolgában, vagy azt, amitől úgy várják, legtetszetősebb bizonyos ma dívó nézetek követőinek, kik minden hittan ellenzői? Bizonnyal nem. A püspökségnek legfőbb dolga és kötelme, hogy szoros hűséggel továbbadja Krisztusnak eredeti, valódi üzenetét! Az igazság teljes egészét, mit Ő nyilatkoztatott ki, mit Ő bízott rá apostolaira, mint az üdvösséghez okvetlen szükségeset! (VI. Pál pápa)

A hitről
Nem gyakorolva hitünk sorvad s meghal hamarosan! -- Az igazságnak nemcsak az az árulója, ki megtagadja, hanem ki nyíltan meg nem vallja! (Szent Ambrus)

Sértetlen igaz hit hatalmas oltalom, senki hozzá nem tehet, el senki belőle nem vehet: mert ha nem egy és ugyanaz, megszűnt már hitnek lenni az. (Nagy Szent Leó)

Világfiak mi mást gondolhatnak, csak azt, hogy bolondot játszunk, attól futva, amit úgy óhajt a világ, s mitől ők futnak, azt mi vágyjuk. Olyanok vagyunk, mint bohócaik, komédiázók, kik tótágast járva föltűnést kihívnak! Vidám egy játék, igen, a miénk, de illedelmes, fontos és csodás! Gyönyörködik rajta azoknak szeme, kik lesik az egekből. E szűzies, buzgó hit a játékot játssza, ki elmondja az apostolokkal: "Látványossága lettünk mi az angyaloknak s embereknek!" (Szent Bernát)