Egy plébános a vasárnapi prédikációt azzal kezdte, hogy megkérdezte a híveket, ki szokott újságot olvasni.

Szép számmal tették fel a kezüket a jelenlévők. Következő kérdése arra irányult, hogy ki szokott szépirodalmat, verseket, drámákat, regényeket olvasni. Erre már kevesebben tették fel a kezüket. Harmadszorra pedig azt kérdezte, hogy ki olvas tudományos könyveket, vagy olyan szakkönyveket, amelyek a munkájához, a szakmájában való fejlődéshez szükségesek. A hívek ugyan nem értették a plébános kérdéseinek okát, de erre is nagy számban jelentkeztek, főként a fiatalabbak. végül pedig azt kérdezte, hogy ki szokott rendszeresen Szentírást, Bibliát olvasni. Mindössze néhány kéz maradt a magasban. A hívek összenéztek, és egy kicsit szégyellték magukat.

Természetesen nem a megszégyenités volt a plébános szándéke, hanem így akarta bevezetni a Szentírás vasárnapján mondanivalóját. És mindez nem egy munkahelyen vagy olyan helyen történt, ahol vallásukat gyakorlók és nem hívők egyaránt összegyűlnek, hanem egy templomban, olyan emberek között, akik magukat hívőnek tartják, rendszeresen, azaz legalább vasárnaponként  részt vesznek a szentmisén. Mondhatjuk, hogy egy ilyen társaságban, a hívők közösségében elvárható volna, hogy mindenki olvassa naponta  a Szentírást, Isten üzenetét, hiszen ez keresztény élejtünk egyik alapja, még sincs igy.  Valószínűleg nem csak a példában említett helyen született ilyen gyenge eredmény, hanem másutt is, hasonló lenne a tapasztalat.

Sajnos, a keresztény emberek könnyen megfeledkeznek a szentírásolvasás fontosságáról, de talán a Szentírás vasárnapja elgondolkodtat bennünket. Istennek van mondanivalója, üzenete számunkra. Figyeljünk oda útmutatásaira! Hitünk szerint a Szentírás tévedésmentesen tartalmazza Isten szavát. A Biblia a múltból szól hozzánk, a világ egyik legrégibb könyve, ugyanakkor az örükkévaló Isten  úgy közölte  üzenetét és azt a szent írók úgy jegyezték le az isteni sugalmazásnak köszönhetően, hogy abban minden kor embere felfedezheti, megtalálhatja a neki szóló üzenetet.

(Forrás: Élő Víz)