Hinni Istenben akkor, amikor minden rendben van az életünkben… Bízni az Ő segítségében akkor, amikor egyébként látszólag mi is mindent meg tudunk oldani… Mindez talán nem nagy kihívás. Azonban mindenkinél előfordulhatnak – és nagy valószínűséggel előbb-utóbb elő is fordulnak – olyan helyzetek, események, melyekre nem számított, amelyeket túl nagy megpróbáltatásnak tart.

Élem a rendezett mindennapokat. Dolgozom, tanulok, sportolok, olykor szórakozom… és egyszer csak bekövetkezik egy hirtelen baleset, megjelenik egy súlyos, gyógyíthatatlan betegség. Amire eddig képes voltam, arra többé nem, vagy csak részben. Hogyan dolgozom ezt föl? A szüleim hirtelen bejelentik, hogy elválnak. Netán a saját házastársam közli velem, hogy elhagy, máshoz költözik. Mi lesz ezután? Nem terveztünk még gyermeket, vagy nem terveztünk már több gyermeket, és íme, mégis megfogant. Mit tegyünk most? Rászoktam az italra, a cigire, valamilyen drogra vagy pótcselekvésre. Már teljesen eluralkodott rajtam. Lehetséges-e a szabadulás? Volt munkám, megélhetésem, de egyik pillanatról a másikra elküldtek. A pénzem fogytán, a szegénység kopogtat az ajtón. Lerombolja vagy megerősíti a hitemet egy ilyen súlyos csapás? Tudok-e bízni abban, hogy ilyenkor is velem van az Isten, a tenyerén tart engem, akar és tud is segíteni?

A XXVIII. Bugaci Lelkigyakorlatos Táborban ilyen és hasonló a kérdésekkel kapcsolatban kaptak biztató útmutatást a fiatalok és a családosok az előadások és beszélgetések, csoportfoglalkozások során. A tábor mottója – „Isten tenyerén” – azt kívánta kifejezni, hogy ilyen súlyos helyzetekben is számíthatunk a gondviselő Isten segítségére.

Az előadók, mint például Székely János püspök, Holló András kerekesszékes tánctanár, Bajcsi Norbert, aki a drogtól szabadult meg Isten segítségével, Farkas István piarista szerzetes és mások legtöbbször saját életük példáján keresztül erősítették meg a táborozókban a reményt, hogy még az ilyen végletesnek tűnő helyzetekből is van kiút.

A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye hagyományos ifjúsági és családos lelkigyakorlatos táborának résztvevőit idén is számos természetbeni adománnyal halmozták el az önzetlen segítők. Elsősorban a környék polgármesterei, Csontos Máté móricgáti és Balogh Károly helvéciai településvezető, valamint vállalkozók, szülők, barátok. Anyagi támogatás is több helyről érkezett: a kalocsa-kecskeméti érsekségtől, plébániáktól, valamint pályázati úton az Emberi Erőforrások Minisztériumától. Ez tette lehetővé, hogy az amúgy is igen olcsó táborban a rászoruló fiatalok még kedvezőbb feltételek mellett vehessenek részt.

A tábor nyitó szentmiséjét ezúttal is Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek mutatta be. A 28 év alatt már kiforrott rend szerint mindennap voltak szentmisék, imádságok, csütörtökön éjszakai szentségimádás, pénteken pedig böjt. Sok közös játék, sportolási lehetőség is színesítette a programot.

Elsősorban Istennek köszönjük meg a rendezvény sikerét, a lelki és közösségi gazdagodást, amelyben részünk lehetett. És hálásan köszönjük minden szervezőnek, lebonyolítónak és támogatónak az önzetlen áldozatvállalást.

Fotó: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Magyar Kurír