Az apaság, az apa-gyermek kapcsolat a mai rohanó világban nem mindig nyugodt és építő jellegű. Sok esetben a megfelelő apakép hiánya miatt válik még nehezebbé elképzelni Istent mint Atyánkat. A Biblia azonban segít legyőzni ezt a nehézséget – hangsúlyozta a Szentatya. A Szentírás megmutatja számunkra, hogy ki is valójában Isten; az evangéliumok felfedik számunkra az Atya valódi arcát, aki szeretetének jeléül egyetlen Fiát áldozta fel az emberiség üdvösségéért. Az apai példa segít abban, hogy megtapasztaljuk az isteni szeretetet, amely végtelenül nagyobb, hűségesebb és teljesebb bármely ember szereteténél.

Isten a mi Atyánk, mert megáldott és kiválasztott minket a világ teremtése előtt, és fiaivá tett bennünket Jézusban – olvashatjuk az Efezusiakhoz írt levélben. Atyaként Isten szeretettel kísér minden embert élete során, megajándékozva tanításával, kegyelmével, Lelkével. Jézus szavai szerint az Atya táplálja az ég madarait anélkül, hogy vetnének vagy aratnának. Az Ő jósága végtelen és megbocsátására teljes bizalommal, félelem nélkül számíthatunk, amikor utat tévesztünk. Isten a mi jó Atyánk, aki befogadja és magához öleli elveszett, de bűneit megbánt fiait; aki kér Tőle, azt megajándékozza; mindenkinek felajánlja az élő vizet, amely az örök élet forrása – tanította katekézisében Benedek pápa.

Isten, a mi Atyánk sohasem hagyja magára fiait, hanem szeretetteljes atyaként támogatja, segíti, befogadja gyermekeit, megbocsát nekik és üdvözíti őket. Hűsége végtelenül nagyobb az emberénél, szeretete pedig örökre szól. Az Atya szeretete olyan erős, hogy még Fiát is feláldozta az emberkért – hangsúlyozta a pápa. Hitünk pedig megerősíti bennünk ennek a szeretetnek a bizonyosságát, amelyre életünket építhetjük. Ezáltal képesek leszünk a nehézségekkel, a veszélyekkel is szembenézni, mert Isten hűsége életünk alapja.

A Mennyek Országában lakozó Isten Jézusban mutatkozik meg számunkra. Ha Őt megismerjük, Isten arcát is felfedezzük, mert Jézus a láthatatlan Isten képmása. Jézus a megváltónk és Őáltala nyernek bocsánatot bűneink. Az Atya Istenbe vetett hit azt kéri tőlünk, hogy higgyünk Fiában a Szentlélek működése által. Isten a mi Atyánk – magyarázta a pápa –, aki nekünk adta Fiát; Atyánk, mert megbocsátja bűneinket és a feltámadás örömére vezet minket; Atyánk, mert a Lélek ajándékát adja nekünk, amely által fiaivá válunk és így Abbának, Atyának szólíthatjuk Őt.

Isten atyasága tehát a végtelen szeretet. Jézus dicsőséges keresztfáján mutatkozik meg teljességében Isten nagysága, az Atya mindenhatósága. De hogyan gondolhatjuk, hogy Isten mindenható, ha a Keresztre tekintünk? – tette fel a kérdést a pápa. Ha Isten mindenható, akkor miért nem old meg minden problémát, minden csapást? A szenvedés láttán sokak számára nehézséget jelent az Istenben való hit. Isten útjai azonban különböznek a mi elképzeléseinktől, mindenhatósága mást jelent – fejtette ki XVI. Benedek. Isten mindenhatósága ugyanis a szeretetben, az irgalomban, a megbocsátásban, a szív megtérésére hívó fáradhatatlan kérésben nyilvánul meg. Amikor azt mondjuk: Hiszek a mindenható Istenben, hitünket Isten szeretetének erejében fejezzük ki, amely Fiának halála és feltámadása által legyőzi a gyűlöletet, a rosszat, a bűnt, és utat nyit az örök élet felé mindazok számára, akik az „Atya Házában” akarnak élni. Kérjük tehát az Úrtól, hogy erősítsen meg minket hitünkben és adjon erőt a Krisztusról való tanúságtételre – fohászkodott tanításának végén a Szentatya.

Az általános kihallgatás során több nyelven köszöntötte a jelenlévő híveket. Olaszul megemlékezett Bosco Szent János áldozópapról és nevelőről, akinek január 31-én van liturgikus ünnepe. Arra buzdította a fiatalokat, hogy tekintsenek a szalézi rendalapítóra mint az autentikus élet példájára.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír