A szentmisén részt vettek az iskolaközpont diákjai és tanárai 3.A, 3.B, 3.C, 3.D, 6.B, 6.C és 8.C osztályokból; a liturgikus szolgálatot a győri szeminárium kispapjai látták el.

Lőrincz Béla kanonok elmélkedésének középpontjába Isten jóságát, a megbocsátás és a megváltás kegyelmét helyezte. Sokszor hangzik fel a kérdés saját problémáink, a világban történt balesetek, szerencsétlenségek, betegségek nyomán, hogy miért van ez így? Keményebben fogalmazva: miért engedi meg az Istent? – vezette fel tanítását a lelkipásztor.

Karácsonykor azt hallottuk, hogy az angyalok nagy örömet hirdettek a pásztoroknak: a Megváltó megszületett. Most ugyan más szavakkal, de ugyanazt mondhatjuk: nagy örömet hirdetek nektek, az Isten megbocsájt – hívta fel a figyelmet Lőrincz Béla. Sok esetben elnémulva tapasztaljuk, hogy mire képes az emberi gyűlölet, de inkább némán és csodálkozva figyeljük az eseményeket, amikor Isten a Fiát adja értünk, hogy aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen (Jn 3,15). Ez a megváltás öröme, amely többféle irányból áradhat felénk. Lőrincz Béla kijelentette:

a sok rossz, amit a világ által tapasztalt, sosem Isten munkálkodásának az eredménye, hanem az ember saját szabadságát rosszra használó énje.

Isten jó és a Jóisten nem tesz rosszat. Az emberi gyűlölet az, amely mérhetetlen sok rosszat hozott a világba, de Isten ereje messze nagyobb ennél. Az elmúlt vasárnapi evangélium a fénylő Krisztus arcát mutatta meg; Isten dicsősége a világ sötétségében is mindenütt jelen van.

A szentbeszéd elején feltett miértekre visszatérve elmondta, hogy ugyan nem tudunk választ adni rájuk, de azoknak az embereknek a munkájában, akik megpróbálnak segíteni, megtalálhatjuk a jót. Az így felfedezett jó segít, hogy a Jóistenben való hitünket megőrizzük és megerősítsük.

Szükséges ezért, hogy az ember megvallja bűnösségét. Ez legyen mindig az első lépcső. Isten ugyanis minden botladozásunk ellenére várja, hogy visszatérjünk hozzá és ez a visszatérés egy lehetőség is lesz arra, hogy másképp éljünk. Példaként hozta a lelkipásztor a napi olvasmányból Dániel próféta történetét (Dán 9,4b–10), aki a hetvenéves fogság jövendölése hallatán saját maga és a nép nevében is bűnvallomást tett Istennek, amiért elhagyták és önző módon éltek.

Isten mindenkit szeret, mert Ő jó. Az Ő jóakarata, szeretete hívja meg az embereket. Arra hívja meg, hogy fogadják el azt a jót, amit Ő felkínál. Nem a magunk ereje, bölcsessége fog minket üdvözíteni, hanem Isten jósága. A megváltás pedig az öröm, amit meghirdetnek a pásztoroknak, amit olvashatunk Isten küldöttjének arcáról, és amit majd húsvét is hirdet nekünk. Ez a nagy öröm az alleluja. A felkiáltás, hogy az Isten Üdvözítőt küldött nekünk, aki megment, megvált minket. Hogy a kérdőjelek közepette az ember ne maradjon lent, hanem az Istenbe kapaszkodva felfelé mozduljon.

Isten Szent Fiában mindent nekünk ajándékozott. Aki jószándékkal Őt keresi, egészen biztosan megtalálja a reményt és az örömöt is, és nem csak arról panaszkodik, hogy mennyi baj van, hanem, hogy a bajban is velünk az Isten – zárta elmélkedését Lőrincz Béla.

A liturgia végén Apor Vilmos szarkofágjánál imádkoztak a jelenlévők a vértanú püspök szentté avatásáért.

Forrás: Győri Egyházmegye 

Fotó: Hencz Márton

Magyar Kurír