Ki gondolta volna, hogy a Vuhanban kitört COVID-19 járvány Európát is megrázza, hogy a járvány az egész világon végigsöpör. De sajnos, itt vannak a látható következmények, melyeknek tanúi vagyunk. Óriási károkat, egészségügyi és gazdasági válságot okoz ez világszerte. A XXI. században, amikor mindenki biztonságban érezte magát, minden szinte tökéletesen haladt előre, senki sem gondolta, hogy egy ilyen váratlan világválság is jöhet. A globális növekedés elképzelhetetlen mértékű volt. Az üzleti világ olyan versenyeket látott, amelyhez hasonlót eddig soha. Úgy tűnt, minden halad, nincs mitől félni és tartani. Ezután láttuk, hogy a vírus terjedésével az élet megállt, a kereskedelem lelassult, munkahelyek szűntek meg, minden bizonytalanná vált. Maga az élet vált szokatlanná. Nagy félelem lépett az emberek, a családok és a munkahelyi közösségek életébe. Engem mindez arra a történetre emlékeztet, amikor korának legnagyobb utasszállító óceánjárója, a Titanic elsüllyedt. Az elsüllyeszthetetlennek tartott hajó rekeszes hajótörzzsel rendelkezett, ennek ellenére már a legelső útján elsüllyedt, miután jéghegynek ütközött 1912. április 14-én. A járvány kitörését korunk egyik legnagyobb szerencsétlenségének nevezhetjük. Számtalan kérdés merül fel. Hogy történhetett meg? Mi okozta a járványt? Ki a felelős? Miért történt meg? Lehet, hogy sokáig kell várnunk, hogy megkapjuk a kielégítő válaszokat, és talán sok kérdésünkre nincs válasz. De egy dolog biztos: Isten a nehézség közepette is szól hozzánk, a legrosszabb és legdurvább eseményeken keresztül is üzen nekünk. Vajon most mit üzen? Azt, hogy az út, amelyen haladunk, nem jó felé visz. Itt az ideje, hogy megálljunk, körülnézzünk, mint amikor stop táblához érkezünk az úton. Nézzünk jobbra és balra, döntsük el, merre kell haladnunk. Válasszuk a helyes irányt! Isten azt üzeni nekünk, vigyázzunk egymásra, szánjunk kellő időt a szeretteinkre, embertársainkra, gondoskodjunk a rászorulókról, segítsünk a szegényeken, buzdítsuk és bátorítsuk az elhagyatottakat és magányosakat. A világjárvány ideje alatt az emberek összefogtak, és sokkal emberibbé vált a világ. Hiszen a vírus mindenkit egyformán érint. Isten azt is üzeni nekünk, hogy vigyázzunk a környezetünkre, vigyázzunk a teremtett világra. Ha figyeltünk,

tapasztalhattuk, hogy az elmúlt két-három hónap során világszerte sokat javult a levegő minősége a nagyvárosokban, amire nagy szükség volt már. Ez a kijárási tilalomnak, illetve korlátozásoknak köszönhető. Igaz, Isten erélyesen szólt hozzánk ezzel az eseménnyel. Most, a járvány ideje alatt többen fordulnak a Jóistenhez, többet imádkoznak az emberek családi körben, az otthonukban. Nem lehetett nyilvános misékre menni, viszont az otthonokban imahelyek jöttek létre. Isten, aki sokáig hajléktalanként vándorolt, család nélkül, végül helyet talált több családnál is. A világjárvánnyal a Jóisten figyelmeztetett, hogy többet imádkozzunk, és nem csak a bajban, hanem mindig, hogy ápoljuk a szoros kapcsolatot Isten és ember között. Továbbra is szüntelenül imádkoznunk kell, hogy a járvány megszűnjön! Tete Remis svd tartományfőnök