– Körülbelül egy évvel ezelőtt beszélgettünk hasonló apropóból, akkor Ferenc pápa látogatott Magyarországra. Most a magyar nemzeti zarándoklat résztvevői jöttek el Rómába. Milyen érzés „a másik oldalon” lenni?

– Rómába jönni mindig nagy kegyelem, mert mégiscsak itt dobog az Egyház szíve, és sok-sok tanúságtevő élte meg itt a hitét az első századok vértanúitól kezdve. Majd később is sok hitvallónak, sok szentnek az élete kötődik ide, és ez minket, mindannyiunkat megerősít a hitben.

Mi, magyarok kezdettől fogva, mióta a kereszténységet befogadtuk, élő kapcsolatban vagyunk Péter apostol utódával és az Egyház központjával, szívével. Most ebből az ezeréves hagyományból is táplálkozunk.

A Szentatya magyarországi látogatásának első évfordulóján jöttünk el ide, elsősorban Péter apostol utódjához, valamint az itteni egyházhoz az ide kötődő szentek példájára tekintve és közbenjárását kérve.

A Szentatyával nagyon barátságos légkörben zajlott a találkozó, nagyon kedves volt hozzánk, én úgy érzékeltem, hogy ő is nagyon örült, hogy találkozhatott velünk. Közvetlen volt, körbejárt a hívek között kezet fogni, találkozni. Ez is megerősít bennünket abban, amit mondott, hogy mik a mi keresztény katolikus értékeink: a gyökereink.

Kifejezetten hangsúlyozta a gyökereinket: hogy ismerjük meg azokat, azokból táplálkozzunk; a gyökereink legyenek, amik megtartanak bennünket. És hogy így, a múltból fakadó tanúságtétellel, ugyanakkor nyitottan a jövőre is, Krisztusba vetett reménnyel folytassuk az utunkat.

– Hogyan értékeli az elmúlt esztendőt, vannak-e látható eredményei, lelki gyümölcsei a Szentatya magyarországi látogatásának?

– Mindenképpen vannak gyümölcsei, bár ezek nem feltétlenül látványosak. Ami a lelkekben történik, az kívülről nem látható, és nem könnyű tetten érni vagy mérni. De lelkipásztorként egyértelműen tapasztalom, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak – az Oltáriszentséggel való kapcsolatunk erősödött meg ebben az időszakban nekünk, katolikusoknak  –, illetve a Szentatya látogatásának is vannak gyümölcsei. Tudok konkrét személyekről is, akiknek ott, akkor fordult meg az élete: bizonyos értelemben megtértek, vagy újra megtértek, visszatértek. Tehát én azt hiszem, hogy mindenképpen gyümölcsöző volt az apostoli látogatás, de

fontos, hogy ez a kapcsolat a Szentatyával ne egy-egy alkalomból álljon csak, hanem legyen élő, és merítsünk belőle mindig, minden nap erőt.

– Talán rákerültünk a „katolikusok világtérképére” azáltal, hogy Ferenc pápa két alkalommal is ellátogatott Magyarországra. Kicsi nemzet vagyunk, mégis Ferenc pápa is mindig hangsúlyozza, hogy mennyire élő a hitünk. Vajon mi ezt mennyire tudjuk?

– Van egy réteg, amely tudatában van annak, hogy

nekünk komoly hitbeli gyökereink vannak, hagyományaink, s ez egyben felelősség és hivatás is: az engesztelés, a békéért való imádság.

A Szent István-bazilikában is rendszeresen van éjszakai szentségimádás, engesztelés, és újabban rendszeresen van békéért való ima is a nemzetközi helyzet, a közelünkben levő fegyveres konfliktus miatt.

Nem mindenki teszi ezt látható módon, vannak olyanok, akik otthon, de szervezett formában, interneten keresztül vagy más módon összehívott közösségekben végeznek imádságokat. De akik ilyenben részt vesznek, tudatában vannak a keresztény örökségnek, illetve nem csak tudatában vannak, hanem lehetőségeikhez mérten élik is, és azt hiszem, hogy ez az, ami igazán fontos.

Annak idején Mindszenty bíboros úr azt mondta, hogyha lesz egymillió imádkozó magyar, akkor ő nem fél a jövőtől.

– Kívánom, hogy ezt a számot meg is haladjuk...

– Annak mindannyian örülnék, és valóban ezt kívánjuk. 

Az interjút készítette: Gedő Ágnes/Vatikáni Rádió

Lejegyezte: Hollósi Judit

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír