– A Pápai Missziós Művek több mint száz évvel ezelőtt kapott pápai jóváhagyást, sőt, egyik ágának, a Hitterjesztés Művének története immár kétszáz évre nyúlik vissza. Milyen küldetése van a PMM-nek a 21. században?

– A Pápai Missziós Művek az Evangelizáció Dikasztériuma alá tartozik, tehát a mindenkori pápa missziós ügyét képviseli és valósítja meg helyi és világszinten egyaránt. Ez ma is ugyanolyan fontos, mint a kezdetekkor volt. Napjainkban is vannak olyan helyek, ahol az evangélium még nem jutott el az emberekhez. Ma is létesülnek új egyházmegyék, plébániák, sokszor éppen a szegény országokban. Ennek pedig nemcsak lelki, hanem anyagi feltételei is vannak, amit szintén támogat a PMM.

– Magyarországon mi a PMM feladata?

– Az, hogy felébressze az emberekben a missziós tudatot, valamint támogassa az evangelizációt. Itt is vannak, akik a szívükön viselik a PMM munkáját, és ez nagy segítség az egész Egyház számára. Magyarország a PMM-en keresztül világszerte több egyházmegye támogatója, azoknak az adományoknak köszönhetően, amik a missziós vasárnapi gyűjtésekből befolynak. Hálás vagyok, mert a magyar emberek a számos nehézség ellenére nagylelkűek, és támogatják a missziót. Emellett pedig vannak, akik imádkoznak is a misszióért, ami ugyanolyan fontos, mint az anyagi támogatás. Nagy szükség van arra, hogy a Szentlélek vezetését kérjük a helyi és a világmisszió számára. Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek az anyagi és a lelki támogatást.

– Néhány hónapja a PMM magyarországi irodájának igazgatója. Milyen főbb célkitűzései vannak?

– Szeptemberben vettem át az irodát Benvin Sebastian SVD atyától, aki tizenhat évig volt igazgató. Az első időszakban tanulmányoztam az iroda működését, feladatait, és bizonyos fokig még most is ebben a tanulási folyamatban vagyok benne.

Négy ágazata van a PMM-nek. A Hitterjesztés Műve a missziós tudat megerősítésével foglalkozik. Az egyik cél, hogy az egyházmegyéket felkeresve – a helyi püspökökkel egyeztetve – személyesen megszólítsuk az embereket, és felébresszük a hívekben a missziós lelkületet. Buzdítani szeretnénk őket arra, hogy hozzanak létre missziós közösségeket, legyenek részei a missziónak, hiszen az nem csak a papok, püspökök feladata.

A másik ágazat a Szent Gyermekség Műve, amely tizenöt évvel ezelőtt alakult újra Magyarországon. Jelenleg tizenöt missziós gyermekcsoport működik az országban, amelyek animátorok közreműködésével tevékenykednek. Az a vágyam, hogy minél több ilyen közösséget hozzunk létre az egyházmegyéken, plébániákon és katolikus iskolákon keresztül. Hiszen a missziós tudat fejlődése kicsi korban kezdődik. Nagyon sok múlik azon, hogyan neveljük a gyerekeket. Ez természetesen a szülőktől is függ, és a nehézség éppen az, hogy sokan nem mutatják meg a gyerekeiknek, mennyire fontos a hitélet. A gyerek a példákból jobban tanul, mint a szavakból, és a mai fiatalok számára nagyon hiányoznak a jó példák. Emiatt senkit nem kell hibáztatni, de fontos észrevennünk ezt, és nekünk kell példává válnunk.

A Szent Péter Apostol Műve egyik feladata a fiatalok buzdítása arra, hogy merjenek igent mondani Isten meghívására. Ezen az ágazaton keresztül igyekszünk megszólítania az ifjúságot, hogy jöjjenek előre, vállalják fel az Egyház, a misszió ügyét. A Szent Péter Apostol Műve másik feladata pedig a papképzés lelki és anyagi támogatása. Vannak olyan országok, ahol születnek hivatások, de nincs pénz a képzésre, a helyi egyház nem tudja iskoláztatni a növendékeket, vagy akár fenntartani a szemináriumokat.

A PMM negyedik ágazata a Missziós Unió, amelyhez papok és szerzetesek csatlakoznak, akik imádkoznak az evangelizációért, és maguk is képviselik a misszió ügyét. A célom, hogy kreatívan megszólítsuk a különböző korosztályokat, a papokat és a világi híveket egyaránt, és buzdítsuk őket, hogy átérezzék, a misszió minden megkeresztelt embernek feladata.

– Mit jelent az, hogy meg kell erősíteni a missziós tudatot?

– A II. Vatikáni Zsinat Ad gentes kezdetű dekrétuma úgy fogalmaz:

az Egyház missziós természetű. Ilyen értelemben minden megkeresztelt ember maga egy misszió.

Keresztényként nem csak azt kell néznem, hogy mit tesz értem az Egyház, és nem csak az a kötelességem, hogy vasárnap elmenjek templomba. Fel kell tennem a kérdést: én magam mivel tudok hozzájárulni az Egyházhoz? Ez pedig a missziós tudatból ered. Ezt szeretnénk az emberekben felébreszteni; rámutatni arra, hogy megkereszteltként többre vagyunk hivatottak annál, mint hogy csak általánosan próbáljuk élni a keresztény életünket. Megkereszteltként mindannyiunknak missziós küldetésünk van.

– A misszió tehát az Egyház lényegéhez tartozik. Ez a feladat sohasem változik, mégis mindig szükség van a megújulásra. Mi ennek a módja?

– Az Egyház több mint kétezer éve létezik. A történelem során követett el hibákat, bűnöket, történtek félreértések, de mindig merte felismerni, ha rossz irányba ment, merte megvizsgálni, hogy ami történik, az jó-e, és merte meglátni, ha megújulásra van szüksége. Az Egyház azért is képes sikeresen járni az útját, mert állandóan figyel az idők jeleire. Változik a világ, változnak az emberek, s mivel az Egyház az emberek között létezik, ezért maga is változik – a hitet megtartva, de új módszereket alkalmazva. Ennek aktuális példája a szinodális folyamat.

A megújulás kulcsa tehát, hogy az Egyház kész átformálni a módszereit. Így tud igazi közösséget építeni az adott korban, mindig ugyanazon krisztusi szolgálatot végezve.

– Februárban Budapesten tartották a Pápai Missziós Művek európai igazgatóinak éves találkozóját. Melyek voltak a következő időszakra vonatkozó legfontosabb megállapítások?

– Minden évben más országban rendezik ezt a találkozót, jövőre Varsóban lesz. Az egyik fontos téma most az volt, hogy a szomszédos országokkal összefogva hogyan tudjuk koordinálni a közös munkát itt, Európában, ahol huszonhét országban működik PMM-iroda. A találkozó tapasztalatcsere is volt. A feladat mindenhol ugyanaz: a misszió előmozdítása. De az már változó, hogy mely országban hogyan végzik ezt a munkát.

A másik kiemelt téma az volt, hogyan ünnepeljük a misszió világnapját, ami október utolsó előtti vasárnapja. Szoktuk mondani, hogy október a misszió hónapja, de szeretnénk, ha a misszió nemcsak egy hónapig lenne ott az emberek tudatában, hanem egész évben. Az idei világnapra Ferenc pápa már kiadta az üzenetét. Az idei központi téma: „Menjetek, akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzőre” (Mt 22,9). Ferenc pápa buzdít, hogy merjünk kilépni, és meghívni az embereket a menyegzőre, az Egyházba. Nagy feladat ez.

Emilio Nappa érsek, a PMM elnöke is itt járt, és minden nemzeti iroda igazgatójának megköszönte a munkáját. Köszönetet mondott a helyi püspököknek is, hogy együttműködnek, és támogatják a missziót.

– Európa és benne Magyarország vonatkozásában újraevangelizációról szoktunk beszélni. Ez talán nehezebb, mint az elsődleges misszió. Miért van ez, és hogyan lehet az újraevangelizációt végezni?

– Magam is sokat foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Szülőhazámban, Indiában sokkal több az élet a közösségekben, a gyerekek és a felnőttek egyaránt várják, hogy mikor mehetnek legközelebb a plébániára programokra, találkozókra. Indiában az emberek közösen ünnepelnek és tesznek tanúságot. Magyarországon azt látom, hogy mi – már több mint tíz éve élek itt, én is idetartozom – kicsit elfáradtunk a hitéletünkben. Megvalljuk a kereszténységünket, megtesszük a hitéletbeli kötelességeinket, de úgy érezhetjük, mindez unalmassá vált.

Miért van ez? Ha nagyon sokáig ugyanazt tesszük, ha nincs semmi újdonság, akkor unatkozni kezdünk. Persze van, amin nem lehet változtatni az Egyházban, de fontos, hogy kreatívan szólítsuk meg az embereket. Az Egyháznak, illetve személy szerint nekem is azon kell gondolkodnom, hogyan tudjuk új módszerekkel, új lendülettel elérni a gyerekeket, a fiatalokat, a felnőtteket.

A fásultság másik oka, hogy van az emberekben egyfajta közömbösség, távolságtartás, úgy érzik, a misszió nem az ő feladatuk. Ma is akadnak persze missziós lelkületű hívők, általában ők a helyi közösségek motorjai. De miért csak néhány emberre jellemző ez a lelkület? A szekularizmus és az individualizmus még a templomba járók gondolkodására is hatással van. A hit személyes üggyé vált: én hiszek Istenben, imádkozom, amikor akarok, elmegyek templomba, amikor akarok…

Természetesen a hit személyes is, az egyéni döntésemtől függ. De sokan elfelejtették, hogy egyúttal a közösség ügye is. Közösségként tudunk tanúságot tenni, és az éppen ettől válik élettel teljessé.

Emellett sok hívő tudatában nincs benne, hogy keresztényként mi a meghívása és a kötelessége: missziós küldetése van, és mint megkeresztelt embernek hozzá kell járulnia az Egyházhoz. Nemcsak a közösséghez, amelyhez tartozik, hanem az egyetemes Egyházhoz.

Vissza kell térnünk a keresztény gyökerekhez és értékekhez. Arra kell buzdítani az embereket, hogy újra nyissák meg a szívüket, lelküket a közösség felé.

Ha nyitott vagyok, akkor nemcsak én tudok közelíteni másokhoz, hanem mások is hozzám. Így az egyetemes Egyház része lehetek.

Mindezt úgy kell tennünk, hogy a Jóistenre bízzuk a szolgálatot, és azt keressük, mi az ő akarata. Isten országát akarjuk építeni – ő a fontos, ő áll a középpontban. Ha lelkiismeretesen megteszünk mindent, amit tudunk, akkor a Jóisten megadja a misszió gyümölcsét.

– Jézus a kezdetektől az emberek közé küldte az apostolokat, majd a hetvenkét tanítványt. De a missziós parancs mégis a feltámadás után hangzott el. Mit jelent a missziós küldetés a feltámadás fényében?

– Jézus az első misszionárius, és küldte a tanítványokat, hogy vegyenek részt ebben a szolgálatban, vagyis hirdessék, hogy elközelgett az Isten országa, és gyógyítsák meg a betegeket (vö. Lk 9,2 Lk 10,9). A tanítványok azt gondolhatták, Jézus halálával befejeződött a küldetés, és szétszéledtek. Amikor az apostolok találkoztak a feltámadt Jézussal, a misszió még fontosabb, még aktuálisabb lett.

A tanítványok addig azt hirdették, Jézus az Isten küldötte, attól fogva viszont már azt, hogy ő Isten Fia, aki él.

A feltámadt Krisztus pedig még erősebb elkötelezettséget várt a tanítványoktól, vagyis az Egyháztól. „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” (Mk 16,15). Jézus, aki a tanítványait az emberek közé küldte, a feltámadás után is küldi őket. Ezért a missziónak nincs vége. A feltámadt Krisztusról kell tanúságot tennünk, és ennek az idők végezetéig folytatódnia kell.

Fotó: Lambert Attila

Szalontai Anikó/Magyar Kurír