Urunk, mi nagyon gyakran beállunk a tömegbe, és azt sem tudjuk igazán, hogy mit kiabálunk. Sokszor sodródunk együtt az emberekkel. Alig látjuk a lépések értelmét, de sietünk, rohanunk és idegeskedünk. Állíts meg minket a rohanásban, szólíts meg minket a te hangoddal és irányítsd lépéseinket arra az útra, ahol te jársz.

Urunk, mi nagyon könnyen elhisszük, hogy igazunk van. Képtelenek vagyunk meghallgatni másokat, mert tele vagyunk a saját gondolatainkkal és érzéseinkkel. Tégy minket alkalmassá arra, hogy valóban meghalljuk a kérő, könyörgő vagy éppen örömtől lelkendező testvéreink hangját. Segíts az úton körülnézni. Irányítsd tekintetünket azokra, akiknek még út sem jut önző világunkban.

Urunk, szeretnénk most azokra is gondolni, akik lemaradtak az úton, vagy csalódottan visszafordultak. Adj erőt nekünk ma ahhoz, hogy a félig kidőlt fákat megtámogassuk, a száradásnak indult növényeket vízhez jutassuk. Az elromlott levegőjű falvakat és városokat kiszellőztessük, az embereket elválasztó falakon tágas ajtókat vághassunk.

Mozdíts minket tettekre. A bevonuló tömeg soraiba engedj be minket igaz énekkel és méltó ajándékkal. Lemaradástól és kidőléstől Te óvj meg bennünket. Emeld magasabbra tekintetünket, hogy távolra is jól lássunk. Ne engedd, hogy folyton azt gondoljuk: “nincs vesztegetni való időnk”. Add, hogy időnk legyen számodra, hogy a Jeruzsálembe vezető úton megtaláljuk a kiutat zsákutcáinkból. Formáld át úgy az indulásunkat, hogy végre tudomásul vegyük, veled menni a kivezető úton a legnagyobb megtiszteltetés.

Urunk, Te adj igazi tartalmat minden ma vonuló tömegnek, hogy csak nemes célok vezéreljenek embereket. Legyen látványos és vonzó a téged követő tömeg, hogy sokak figyelmét felkeltse. Hogy érdeklődők sokasága vegye körül földön élő egyházadat. Tárd ki szélesre templomaink kapuit, hogy sokan induljanak el onnan vagy érkezzenek meg oda, de mindig tehozzád. Ámen.