A kinyilatkoztatás középpontjában Jézus Krisztus személye áll, aki megmutatta magát nekünk, embereknek. A világ számára nem látványos az Ő jelenléte, hanem sokszor titokban, rejtve marad. De mindazoknak, akik szeretik Őt, és hittel elfogadják szavait, felfedi rejtőzködő önmagát. Sőt mindazokban, akik szeretik Őt, meg akarja mutatni önmagát a világnak is. Éljen bennünk Krisztus és legyen bennünk az Ő szeretete, hogy lássa a világ: velünk van mindig az

irgalmas Isten. 

ApCsel 14, 5-18 Forduljatok az élő Istenhez
Jn 14, 21-26 Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem

Isten örök tervei szerint a természetfölötti életet ajándékozta, és minden embert meghívott az istengyermekség méltóságára. Isten egyszülött Fia azért jött el, azért váltott meg minket, hogy mindannyian új életet éljünk.

Elmélkedés

Kedves Testvérek! Olyan könnyen eleresztjük fülünk mellett Jézusnak imént hallott felszólítását: "Szeressétek egymást!" pedig gondoljátok el, hogy mikor mondja Jézus ezeket a szavakat: az utolsó vacsorán. Halálba induló Krisztus Istenünk utolsó kéréseinek egyike ez; Jézus Krisztus végrendelete ez a felszólítás.
Végrendelet. Mi emberek, milyen görcsösen és pontosan tudunk ügyelni arra, hogy elhunyt, eltávozott szeretteink utolsó kívánsága teljesítve legyen, hogy hová legyen temetve, hogy mit énekeljenek a temetésen és még sorolhatnám tovább. Ha pedig végrendelet maradt az eltávozott után, ügyelünk arra, hogy precízen végre legyen hajtva az elhunyt végakarata - főleg, ha anyagi oldalról érdekeltek vagyunk benne. Ezzel szemben az Istenember végakarata, végrendelete messze nem izgat úgy bennünket, mint elhunyt szeretteinkért. Ebből is látszik, hogy nem szeretjük eléggé Jézust. Ha szeretnénk, minden erőnkkel azon lennénk, hogy végrendelete megvalósuljon: "Szeressétek egymást!" Már csak azért sem törjük magunkat ennek megvalósításán, mert ebből a végrendeletből nincs semmi kézzel fogható, anyagi hasznunk.
"Szeressétek egymást!" - Szeretet. Elcsépelt szó. Annyi mindenre használják és használjuk. Annyiszor kimondjuk hazug módon. Kimondják házasságkötéskor örök érvényűen, hogy aztán néhány év múlva elváljanak útjaik a megtestesült szeretetüket, gyermekeiket szétszakítva. Kimondjuk ezt a szót személytelen dolgokra: egy jó ételre, a filmre, egy kabalababára egy játékra. Olyan személytelen, nálunk, embereknél ezerszer múlékonyabb dolgokra mondjuk, amelyekről azt hisszük, hogy boldoggá tesznek. Ebben a hazug és hamis szeretetben nem csoda, hogy úgy tűnik: tényleg nem is olyan fontos a jézusi szeretet, mert talán ő is csak úgy mondta, mint ahogy mi mondjuk személytelen tárgyakra.

 

Hívek könyörgése

Ékesítsd föl népedet, Jegyesedet, az egyházat a szeretettel, hogy méltók legyen a Vőlegényhez, Krisztushoz! Hallgass meg, Urunk!
Hadd legyünk a hitre sóvárgók szemében igazi jellé, amely elhárít minden akadályt a tétovázók elől: legyen az egyház minden közössége nyitott és egyetemes, hogy befogadja az újonnan érkezőket! Hallgass meg, Urunk!
Hogy egyházi elöljáróink: pápánk, püspökeink és papjaink által Isten újjá teremtő munkája folyamatosan működjék és erőt öntsön minden tanítványodba! Hallgass meg, Urunk!
Készíts föl mindnyájunkat arra, hogy az új Jeruzsálem polgáraivá legyünk! Hogy minden erőfeszítésünk, amelyet a közjó érdekében teszünk, az örök hazára, a maradéktalan boldogságra és a békére növesszen föl bennünket! Hallgass meg, Urunk!
Az új ég és az új föld metszéspontjában állva taníts naponta a szeretetre, hogy Országodnak ezt a még mindig új és egyetlen parancsát teljesíteni tudjuk! Hallgass meg, Urunk!
Te, aki mindent újjá alkottál és alkotsz, érleld meg hitünket, hogy befogadjuk mai tanításodat, és megértsük jelképeit: az új Jeruzsálemet, a templomot, az örökké velünk élő Istent, és mindnyájan felnőjünk a Vőlegény szeretetére! Hallgass meg, Urunk!

 

Mert csak akkor ismerjük valóban az Istent, ha hittel hisszük, hogy Ő túl van és följebb mindeneknél, amit csak Őróla képzelhetünk! (Aquinói Szent Tamás)
Rázz le minden haragot: tekintsd egy kissé magadat! Eszmélj: akivel beszélsz -- testvér; ő is úton van üdv felé! Isten szentté teheti, bár sok a bűne ma neki. (Villanovai Szent Tamás)

ApCsel 14, 5-18
Jn 14,21-26

A mai szentírási részek óvva intenek a bálványoktól. Az Apostolok Cselekedeteiben Barnabást Zeusznak nevezik el Lisztrában, Pált pedig egyenesen Hermésznek. Így fejezik ki hálájukat a béna ember meggyógyulásáért. Hisztériájuk nem ismer határt: felkoszorúzott bikát akarnak feláldozni hálaképp. Az üzenetet félreértik. A bálványról és a véráldozatról sehogy nem akarnak leszokni.
Az evangélium soraiban az Emberfia az élő Istent nyilatkoztatja ki tanítványainak. Isten emberközelbe kerül: nem a fellegek felett kell ezentúl keresni, hanem az emberi szívben. Az embert nevén szólítja. Elhangzik az új tanítás, de az elmúlt kétezer év alatt csak kevés ember értette meg a lényegét. A bálványok, a hisztériás istenképek tovább léteznek. Napjainkban is fénykorukat élik. A megtestesült Isten a vallási hisztériákat, a bálványimádást, a gyerekes istenkultuszokat túllépte. Új Istent hirdetett: azt az Istent, aki az emberért van, aki az emberben van.
Napjainkban számos szekta, furcsa istenkultuszok hódítanak egyre nagyobb teret. Az ember előrehaladt a technológiában, eddig elképzelhetetlen eredményeket ér el, de lelke valahol lemaradt és megfeneklett a vallási félelmek ingoványában. Látomás látomást követ, a világ legeldugottabb pontjain is új próféták születnek. A bálványok a körülöttünk levő társadalomban úgy szaporodnak, mint gombák eső után. Ami lényeges, az háttérbe szorul: ember felejtsd el bálványaidat, szabadítsd fel lelked, ne gyötörd magad hisztériás képzelgésekkel, hisz meg vagy váltva. A megváltott ember egzisztenciáját kevesen fogták fel és élték meg az elmúlt kétezer év folyamán.
C. G. Jung, az analitikus pszichológia atyja, megállapítja poszthumuszként megjelent Emlékek. Álmok. Gondolatok. című könyvében, hogy a legtöbb embert élete derekán téves istenképek kergetik depresszióba. Isten helyét "rendszerint egy buta dolog" foglalja el, mely aztán rabszolgává teszi. A bálványok virágkorukat élik, áldozataik pedig a körülöttünk levő társadalomban vannak.
A tanítás - hitünk szerint - elhangzott kétezer évvel ezelőtt. Itt az ideje, hogy megértsük az élő Isten üzenetét, aki azért jött el, hogy "életünk legyen, és bőségben legyen".

Szakács Ferenc Sándor