A verőcei Kálvária domb tetejéről, az ékszerdoboz kicsi barokk templom elől pazar kilátás nyílik a Dunakanyarra.

Amikor kénytelenségből meg kellett másznom az odavezető lépcsőket, nyelvem térdig lóg, mire felérek. De mert úticélomat errefelé kell megtalálnom, ez a tortura el nem kerülhető. És talán nem is baj, hogy naponta emlékeztet bennünket az út Krisztus kálváriájára. Magamban imádkozva töltöm a nehéz perceket. És ilyenkor a velemjáró szatyor észrevétlenül könnyül.

Amikor végre felérek, keresztet vetek, és elmélázok a fantasztikus látványon.

Megunhatatlan.A templom előtt picurka terecske, oldalán - a régen klasszikus - építmény. Egy kőkereszt corpusszal.Peremén váza, és benne friss virág Jézusnak. Feltűnt,hogy a virág mindig más és mindig friss, pedig az idei nyár is adott elég

tikkasztó napot. Illatos rózsa, tűzliliom, margaréta.

Amikor legutóbb barátaimat- vendégeimet vittem fel oda, és végre tikkadtan megérkeztünk, hogy gyönyörködhessünk a kilátásban, kivételesen nem voltunk egyedül. Idős nénike kapaszkodott fel kínlódva a lépcsőkön kezében csokor kerti virág, szatyor.Ahogy odapillantok, látom, hogy kétliteres műanyag üveget vesz elő szatyrából vízzel tele.  Te jó ég, gondolom - még ezt is felcipelte?

Műgonddal öblíti ki a kereszt előtti vázát, akkurátusan megtölti és beleteszi a friss virágcsokrot. Elidőzik kicsit, rendezgeti a virágszálakat, hogy nagyon de nagyon szép legyen! Nem néz semerre, nem érdekli sem a kilátás, sem a terecskén sétálgató idegenek. A keresztre függeszti szemeit, meg a virágokra néz.

Aztán eltűnik. Percek múlva is látom, ahogy nehézkesen,kapaszkodva ér a lépcső első szakaszának pihenője felé.

Mostanában meg-megnézem, reménykedve, csodálva: Van-e friss virág?

És van, mindig van! És őt is látom gyakran. Szatyor, üveg, virág, rendezgetés, kínos visszaút a végtelen lépcsőkön. A menetrend mindig ugyanaz.

És amikor vihar volt, törtek a hegyena faágak, szembecsapott a felkavart por, s falevelek, a virág mégis ott volt frissen De amikor tűzött a nap, támolyogtunk a fáradságtól, a 35 fokban - akkor is.

Vajon meddig még? És ugye lesz, aki átveszi majd egykor, ha kell és Uram tudjuk-e szemünket hűségesen Rád függeszteni,hidegben, és melegben, viharban és csendes időben? Hűségesen kitartóan mindig! - ahogyan Ő.

Bajzáth atya