Kedves Testvérek!

„Legyetek éberek”, figyelmeztet az evangélium. A visszatérő házigazda képe áll előttünk. Azé a gazdáé, aki sok mindent rábízott szolgáira, s amikor majd visszatér – ki tudja mikor? – ébren, készenlétben akarja találni őket.

Mennyi minden reánk bízatott! Ki tudná mindazt fölsorolni, amiért felelősek vagyunk. Reánk bízatott a mai nap, a tehetségem, társaim, szüleim, gyermekeink, közösségem ahová tartozom, az egész teremtett világ, és benne még az Egyház is…

Legyetek éberek! Ébren lenni annyit jelent, mint figyelni: kapcsolatban lenni a környező világgal. Annyit jelent, mint érzékenynek lenni jelekre, finom érintésekre, figyelmeztetésekre. Mindannyiunktól ezt az éberséget kéri Ferenc pápa is, amikor szinodális útra vezeti az Egyházat.

Hiszen a pápa legfőbb törekvése, hogy korunkban hitelesebben éljük meg az evangéliumot, és ezáltal ízt adó só, eligazodást jelentő világosság és az életet erjesztő kovász tudjunk lenni társaink számára, mindazok számára, akiket Isten ránk bízott, akikért felelősek vagyunk.

Ahhoz, hogy Krisztus tanítását hitelesen élhessük meg, azaz az ő akaratát a gyakorlatba át tudjuk ültetni, előbb meg kell hallani a hangját. Tudnunk kell, hogy mit mond a Lélek az Egyháznak. Ez a meghallás pedig ma is ugyanúgy zajlik, mint az első tanítványok idejében volt.

Jézus tanítványait magával vitte egy útra. A tizenkettővel bejárta Galileát, majd Jeruzsálembe tartott, ahogy haladtak vele az úton látták csodáit, hallották tanítását, töprengtek rajta, kérdezték Jézust és megbeszélték egymással is, amit tőle hallottak. Közben elmélyült a hitük, mellette felismerték küldetésüket és elköteleződtek az Isten országának szolgálatában. Miután pedig az Úr a mennybe ment, a Szentlélek továbbra is kísérte a tanítványokat a Krisztussal megkezdett úton. Így tudtak választ találni a felmerült kérdésekre, így oldottak meg újabb és újabb, az élet hozta helyzeteket, váratlanul támadt problémákat.

Jézus ma is, az Egyházat, benne mindannyiunkat kész magával vinni egy útra, amelyen a Szentlélek irányít. Mi is ezen a vele megtett úton érthetjük meg küldetésünket. A hit megerősödésére a mi életünkben is, egyedül a Krisztushoz fűződő személyes kapcsolat elmélyülése nyit lehetőséget.

A mi egyházközségeink is egy közös útra léptek a Szentlélek vezetésével, amikor elkezdtük Ferenc pápa biztatására a szinodális útkeresést. A tavaly áprilisi pannonhalmi két napos szinódusi találkozót megelőző, több mint 100 csoportbeszélgetés a plébániáinkon felölelte a legfontosabb témákat és kijelölte azt az irányt, ami alapján a lelkipásztorok készítik a területi apátság lelkipásztori tervét. A lelkipásztori terv, a szinódusi útkeresés, a mai evangélium kívánta éber figyelem, mind-mind egyaránt arra való, hogy meghalljuk és jobban megértsük Isten akaratát. Az igazi célja az, hogy alakítsa az életünket, formálja a kapcsolatunkat társainkkal, növelje az elköteleződésünket és a felelősségvállalásunkat a világért, embertársainkért. Azaz részt vegyünk a nagy missziós parancs megvalósításában és hirdessük az evangéliumot minden teremtménynek.

Jézus tanításának a hátterében egy csodálatos vízió húzódik. Egy új világ álma, egy új életmód utáni vágy, amit így fogalmazhatnánk meg tömören: Megváltott emberi élet, Isten országa itt a földön. Milyen országról álmodik Jézus itt a földön? Olyanról, amelyik szembefordul kora, a hanyatló antik világ önpusztító, embertelen társadalma minden hazugságával és megtévesztő álnokságával!

Milyen életstílust hirdet meg Jézus itt a földön?

Olyant, ahol különböző, de a hitben mégis egymáshoz kapcsolódó emberek együttműködnek és nem rivalizálnak egymással; megosztják egymással javaikat és nem önmaguknak akarnak felhalmozni mindent, elmerülve a fogyasztás káprázatában; miközben észre sem veszik, hogy mások a legalapvetőbb dologban szükséget szenvednek.

Olyan életstílusról álmodik Jézus, ahol emberek szolgálni akarják egymást, nem uralkodni egymáson; békességben akarnak élni és nem ellenségeskedni egymással; testvéri kapcsolatba akarnak kerülni másokkal és nem a tömeg anonim felelőtlen tagjaiként élni.

Olyan életstílust hirdetett meg Jézus, ahol emberek felelősséggel viseltetnek Isten minden teremténye, az egész világ iránt, és nem hagyják pusztulni azt.

Kedves Testvérek!

A mai világ globális természeti és társadalmi problémái, mint a teremtett világ ökológiai válsága, valamint az újabb világháborúval fenyegető háborús konfliktusok, kihívást jelentenek minden keresztény számra, a mi számunkra is. Az az irány, amerre most a világ megy, nem az Isten országába vezet. Nem Jézus vízióját akarja megvalósítani.

Ebben a helyzetben még inkább szükségünk van egymás erősítésére, arra, hogy együtt hallgassunk Isten Szentlelkére, együtt legyünk éberek, együtt fedezzük fel, hogy mit kell tennünk.

Arra kérlek Benneteket, kedves Testvérek, hogy folytassátok egyházközségeitekben azokat az útkereső megbeszéléseket, amelyeket, már az elmúlt évben megkezdtünk. Legyen inspiráció számunkra a nemrég Rómában befejezett püspöki szinódus sok-sok témája és záró dokumentuma. Imádságos együttlétben hallgassátok meg erről egymást és lelkipásztoraitokkal, a képviselőtestületek tagjaival együtt ismerjétek fel, hogy hol kell ébernek lenni, hol tudtok ti tenni valamit Isten országa építésén.

A Gazda el fog jönni. Ki tudja mikor? Nem tudjuk. De nem is az a lényeg, hogy ismerjük a „napot és az órát”, hanem hogy készenlétben találjon minket, már ma és életünk minden napján. Ámen!

Forrás és fotó: Pannonhalmi Területi Főapátság

Magyar Kurír