Szent Romuáld

(Ravenna 951/953 – Val di Castro 1023/1027)

Szent Romuáld apát az ezredik esztendő körül élt. Sok éven át Olaszországban utazgatott kis monostorokat alapítva és a szerzetesek között mindenütt az evangélium szerinti életet hirdetve. Elindított egy mozgalmat, amely a szerzetesrendek intézményét érintő reformtörekvéshez köthető.

A magányt kereste, hogy ez által gyakorolhassa Istenben való hitét, élete mégis tele volt utazásokkal és találkozásokkal, mert mindig megkeresték őt az emberek segítséget kérve, vagy egyházi és politikai megbízásokat ajánlva. Magának Romuáldnak is sok terve volt, mint például egy észak-európai misszió vezetése, mely végül nem valósult meg.
Kis monostorokat alapított, mert nem kedvelte a nagy monostorokat és a szerzetesek tömegét.

Ravennában született, nemesi családban, Sergio di Ravenna herceg fiaként. 20 évesen lett szerzetes. Elhivatottsága valószínűleg egy véres eseményhez köthető, melyben apja és egyik unokatestvére volt érintett.

Belépett Sant’Apollinare in Classe ősi monostorába, de ott nem érezte jól magát, így velencei területre utazott egy remete, Marino mellé, akit lelki vezetőjévé választott. Itt ismerte meg Guarino apátot, a X. század egyik legjelentősebb újító szerzetesét, aki meggyőzte a fiatal remetét, hogy kövesse őt a katalóniai San Michele di Cuxa apátságába, ahol Romuáld tíz évet töltött el és tökéletesítette tudását.

Miután visszatért Olaszországba 988-ban a remeteéletnek szentelte magát Ravenna mellett, a poreoi remetelakban. Később sorozatos vándorutakba kezdett az Appenninek mentén azzal a céllal, hogy monostorokat és remetelakokat reformáljon meg, az antik keleti rendek mintáján.

1001 táján az általa megtérített fiatal császár, III. Ottó meggyőzte a szentet, hogy legyen Sant’Apollinare in Classe apátja. Szent Romuáld hivatása a magány volt és a remeteélet megújítása, így egy év után lemondott a megbízatásról és Montecassinoba utazott.

1014 körül remetelakot alapított Sitriában, Scheggia mellett, melyet később egy kis monostorral és templommal egészített ki: Santa Maria di Sitria apátságával. Majdnem hét évig maradt Umbria területén, mielőtt Camaldoliba ment volna. Sitriában csendben imádkozott jámbor hívők társaságában, akiket a nyelv hallgatására és példamutató életre tanított.

Amellett, hogy a Camaldoli nel Casentino-i remetelak alapítója, segítette a Benedek-rend camaldoli-i kongregációját is.

Romuáld körülbelül 75 évet élt. Június 19-én halt meg, 1023 és 1027 között, Valdicastro-ban, Fabriano-tól nem messze, magányosan, mint bármely remete.
Halála után öt évvel avatták boldoggá és 1595-ben avatta szentté VIII. Kelemen pápa.
Teste a San Biagio templomban található, Fabriano-ban.

Kiss Zsuzsanna