A szalézi vértanúról kivégzésének 70. évfordulóján, június 8-án délelőtt az Új Köztemető 301-es parcellájánál tartott megemlékezést a Nemzeti Örökség Intézete, ott nyugodott ugyanis jeltelen tömegsírban a 2013-ban boldoggá avatott szalézi szerzetes egészen 2018-ig.

Boldog Sándor István emléknapján piros gyertyákkal és virágokkal volt feldíszítve Újpesten a kicsiny Szent István király-templom, a mellékoltárnál volt elhelyezve a vértanú ereklyetartója. Az ünnepi szentmisére más szalézi plébániákról és a környező újpesti plébániákról is érkeztek hívek, munkatársak, családok kisgyerekekkel, mind Boldog Sándor István tisztelői.

A harangszó után ünnepélyesen bevonult az asszisztencia, a fiatal szerzetesek és a koncelebráló papok: Márkus Zoltán SDB, az Újpest-Clarisseumi Szent István király Plébánia plébániai kormányzója; Hartai Gábor SDB, az Újpest-Megyeri Nagyboldogasszony-templom plébánosa; Horváth Zoltán, az újpesti Egek Királynéja Főplébánia plébánosa; a vietnámi Pham Quoc Thai Hung Savio Domonkos atya Szombathelyről; az indiai Gnana Pragasam Derosi Raja, valamint a nigériai Ilodigwe Emmanuel szalézi diakónus. Andrásfalvy János tartományfőnök papi öltözetére elöl a szalézi vértanú arcképe volt hímezve, hátul pedig a felirat: Boldog Sándor István SDB (1914–1953).

Boldog Sándor István itt élt, mindenki ismerte a környéken, néhány éve az ereklyéi ide kerültek – mondta el Andrásfalvy János a szentmise elején. A liturgiát elsősorban a békéért, a lelki tisztaságból fakadó békéért ajánlották fel, amelynek a vértanú is munkálója volt.

A testvéri szeretetre hívó szentlecke és a búzaszem elhalásának szükségességéről szóló evangéliumi szakasz után Andrásfalvy János elmondta, Sándor István szellemisége nyíltan átjárja ezt a helyet, de annak idején ez nem így volt. Hogy ma már az egész világon ismerik a vértanút, mutatja a hitelességét annak az evangéliumi tanításnak: ha a búzaszem el nem hal, nem hoz termést, de ha elhal, bő termést hoz. Boldog Sándor István földi életével és vértanúságával ilyen elhalt búzaszem, aki sok termést, sok gyümölcsöt hozott.

A tartományfőnök a továbbiakban ismertette a Lélek gyümölcseit, melyek közül legfontosabb a szeretet. Mint mondta, „a szeretet hatalmas lombos fájának egyik legszebb ága a jóhoz való ragaszkodás”. Sándor István ragaszkodott a hivatásához, ezért 1938-ban megkezdett noviciátusát hajlandó volt újrakezdeni egy évvel később. Ragaszkodott képességei kibontakoztatásához is a fiatalok javára. Először vasesztergályos és rézöntő szakmát szerzett Szolnokon, majd jóval később, 1948-ban nyomdamesterit. Sándor István ugyanakkor ragaszkodott Istenhez és Don Boscóhoz is. Egy róla szóló tanúságtételben mondja egy egykori növendéke: „Állandóan Don Boscóról beszélt, szinte már kívülről fújtuk a szaléziak alapítójának az életét.”

A Lélek gyümölcsei közül a második az öröm. Sándor István örömmel szolgált az oltárnál, a ministránsok vezetője volt, tréfáival, szívet melengető jó szavaival hordozta őket. Andrásfalvy János hozzátette, „olyan volt, mint a »nyugodt« cipzár, nem lehetett felhúzni.”

„Még egy lelki gyümölcsre szeretnék kitérni: ez a türelem – folytatódott a szentbeszéd. – Boldoggá avatása legkiemelkedőbb érve az volt, hogy

angyali türelme volt a börtönben, és ez reményt adott a kétségekről gyötört cellatársainak.”

A tanúk, akik vele voltak, ilyenekről számoltak be: „Sándor úr nagyfiúknak hívott minket. Vele, mellette lettünk nagyfiúk mi, csóró rákospalotai srácok…”

A tartományfőnök hozzátette, amikor 2019-ben kiküldetéssel meglátogatta a Fülöp-szigeteki Manilában, a Don Bosco School of Theologyban két ifjú rendtársukat, megcsodálta a Boldog Sándor István nevét viselő rendházat, és látta az ottani szaléziakat, akik ilyen távolságból is lelkesedtek a magyar vértanú szerzetesért.

Példája nyomán ragaszkodjunk Istenhez, mert ő a szeretet – buzdított Andrásfalvy János –, ő az, aki mindennek értelmet ad, mindent képes a jóra átfordítani. Törekedjünk töretlenül hinni Istenben! Higgyünk Don Boscónak is, aki így foglalta össze: „A szeretet mindig győz.”

A tartományfőnök felhívta a figyelmet Kiss József A boldog című, megindító darabjára, melyet még elődje, Ábrahám Béla atya indított útnak. Színművészek egy éve felélesztették ezt a színdarabot, felolvasószínházi, rövidített formában, de páratlan lelki élményt nyújtva adják elő. „Megható az a rész, amikor Boldog Sándor István párbeszédet folytat nem hívő rabtársaival, akik angyali szelídséget, türelmet és derűt kapnak tőle a komor falak között.” Felhívta a figyelmet arra is, hogy a darabot június 10-én, szombat este 7 órakor a Pozsonyi úton, az Udvari Kamaraszínház budapesti játszóhelyén adják elő.

Ha a búzaszem elhal, sok termést hoz.

Ez a búzanövény egyre növekszik ma is, és még ezen túl is sok termés fog hozni. Függ ez a mi kiállásunktól is,

hogy folytassuk a szeretethez, a széphez, a jóhoz, az Istenhez, az isteni értékekhez, és a keresztény értelemben vett emberséghez ragaszkodó életformát. Tegyük fel magunknak a kérdést: Kívánunk-e részt venni ebben a nagy küldetésben? – zárta beszédét Andrásfalvy János.

A könyörgésekben imádkoztak Ferenc pápáért, az üldözést szenvedőkért, a szalézi családért, a fiatalokért, az elhagyatott ifjakért és szalézi hivatásokért. Az áldozás alatt ezt az antifónát énekelték: „Az igaz lelkek isten kezében vannak, / a gonosz kínzása nem érinti őket. / Az oktalanok holtnak vélik őket, / de ők már a békében vannak.”

Az egyházközség nevében a képviselő-testület elnöke megköszönte a szaléziak jelenlétét és a szentmise celebrálását főként János atyának, akinek erre a nagy ünnepre esik a születésnapja.

A vértanú tiszteletére tartott megemlékezés előtt meg lehetett tekinteni a templom mellett kialakított Boldog Sándor István-emlékszobát, mely a mártír személyes tárgyait és élettörténetét mutatja be, valamint azt a plakettet, amellyel a szalézi boldog szellemiségéhez méltó pedagógusokat tüntetnek ki.

A templomban a szentmisét követően a szerzetes vértanú alakját felidéző szövegrészleteket olvastak fel, köztük Ádám László korábbi szalézi tartományfőnök visszaemlékezéseit a börtönben töltött időszakról. A megindító, döbbenetes életeseményekről szóló írások, melyek hűen tükrözték, a gonoszság milyen hazugságokra képes, részletesen ismertették a pert, amelynek Ádám László is a vádlottja volt, és amelyben Sándor Istvánt koholt vádak alapján ártatlanul elítélték, ugyanígy a vértanú halálának megrázó történetét is megismerhették belőle a jelenlevők. Sándor István utolsó szava ez volt börtönben lévő rendtársához: „Bocsánatot kérek.”

Ezután gyertyás menet indult a közeli Sándor István parkba, tízemeletes lakóházak közé, ahol a közösség imádkozott, majd elénekelte a Te vagy földi éltünk vezércsillaga kezdetű népénekünket és a Szózatot. Ezalatt a hívek gyertyáikat elhelyezték az emlékhely előtt. A templomba visszaindulva felhangzott a Boldogasszony anyánk énekünk.

A Szent István király-templomban 21 óra 10 perckor, a kivégzés időpontjában megemlékeztek a vértanú haláláról, majd a hívek térdre borulva elimádkozták a Boldog Sándor István-litániát.