A virágvasárnapi szentmise előtt a Szentatya pápamobilján körbejárta a teret a körmenet élén, amelyben bíborosok, püspökök és hívek követték Őt. Az olajfákkal és virágokkal feldíszített Szent Péter téren összesen közel hatvanezren vettek részt az ünnepi szertartáson, kezükben olajfaágakat tartva. Bíborosok és a Római Kúria több mint száz tagja volt jelen a szentmisén.

Virágvasárnap az a nagy kapu, amely bevezet bennünket a Nagyhétbe, amikor Jézus elindul földi élete csúcspontja felé – mondta homíliájában a Szentatya. Felmegy Jeruzsálembe, hogy beteljesítse az Írásokat, hogy megtörténjen keresztre feszítése. A kereszt trónjáról uralkodik mindörökre, magához vonzza minden idők emberiségét, és mindenkinek felkínálja a megváltás ajándékát. Az evangéliumokból tudjuk, hogy Jézus a 12 apostollal együtt indult el Jeruzsálem felé, és útközben egyre több zarándok csatlakozott hozzá, hozsannázva őt. Mindnyájan a várva várt Messiást látták benne, aki majd megszabadítja Izraelt. De mi volt az örömkiáltások lényege? – tette fel a kérdést a Szentatya.

A válasz az írásokból érkezik hozzánk, amelyek arra emlékeztetnek, hogy a Messiás véghezviszi Isten áldásának ígéretét, azt az ígéretet, amelyet Isten Ábrahámnak, minden hívő Atyjának tett. „Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet” (Ter 12,2-3). Ezért Ő, akit a tömeg áldottként üdvözöl, ugyanakkor ugyanaz, Akit az egész emberiség áldani fog. Krisztus világosságában az egész emberiség mélyen egyesül, az isteni áldás mintegy betakarja. Ez az áldás mindent áthat, mindennek támasza, mindent megvált és mindent megszentel.

A mai ünnep első üzenete az, hogy az áldás tekintetével tekintsünk az egész emberiségre, minden népre, kultúrára és civilizációra. Krisztustól kapja a hívő a bölcs és szeretetteljes tekintetet, amely képes arra, hogy befogadja a világ szépségét és együtt érezzen törékenységével. Ebben a tekintetben visszatükröződik Isten emberekre vetett tekintete. Isten szereti őket, teremett világát, kezének munkáját.

Visszatérve az evangéliumi szakaszhoz, a pápa felvetette a kérdést: mi is van valójában azoknak a szívében, akik Krisztust, mint Izrael királyát üdvözlik? És milyen elképzelésünk van nekünk a Messiásról, Istenről? Kulcsfontosságú kérdésről van szó, amelyre nem kerülhetjük el a választ, különösen ezen a héten, amikor arra kaptunk meghívást, hogy kövessük Királyunkat, aki a keresztet választja trónusként. Olyan Messiást kell követnünk, aki nem biztosít számunkra könnyű evilági boldogságot, hanem a mennyek boldogságát, Isten boldogságát ígéri meg.

A pápa ezután szeretettel köszöntötte a jelenlévő fiatalokat és mindazokat, akik egyházmegyéikben ünneplik Virágvasárnap az Ifjúsági Világnapot. Ez a nap legyen számukra a döntés napja, hogy befogadják az Urat és a végsőkig követik őt. Határozzák el, hogy az Úr halála és feltámadása válik keresztény életük értelmévé. „Örvendjetek mindig az Úrban” – utalt a pápa a világnapra írt üzenetében.

Ez történt 800 évvel ezelőtt Assisi Szent Klárával is, aki Szent Ferenc és társai példáját követve éppen Virágvasárnap hagyta el az atyai házat, hogy tökéletesen átadja magát az Úrnak. Mindössze 18 éves volt, de rendelkezett a hit és a szeretet bátorságával, hogy Krisztus mellett döntsön, megtalálva benne az örömet és a békét.

A pápa homíliájában rámutatott, hogy ezekben a napokban főleg két érzésnek, a dicséretnek és a hálának kell eltöltenie szívünket. Hozsannázzuk az Urat, mint ahogy ezt tették, akik Jézust Jeruzsálemben befogadták, illetve adjunk hálát, mert a Nagyhéten Jézus megújítja a lehető legnagyobb ajándékot: nekünk adja életét, testét és vérét, szeretetét. Egy ilyen nagy ajándékra megfelelő módon kell válaszolnunk: saját magunkat, időnket, imánkat adjuk viszonzásul. Legyünk mély szeretetközösségben Krisztussal, aki értünk szenved, meghal és feltámad.

A lélek spirituális olajfaágait lengetve mi is mindennap kiáltsuk: „Áldott, aki jön az Úr nevében!”

Vatiáni Rádió/Magyar Kurír