Teofil atya a Nógrád-megyei Héhalomban született 1928-ban, ma az esztergomi ferences közösség tagja, egykori tanítványai és a mostani diákok körében él, szívében olyan bensőséges bizalommal, mintha már a mennyországban az angyalok kísérgetnék az Úr színe előtt. „Látása, hallása annyira megromlott, hogy támogatásra szorul, a betegség összekuszálja a gondolatait – ám belül, legbelül a szív tisztasága, a megajándékozottak őszinte öröme jut el felénk – közölte a Ferences Sajtóközponttal Tokár János esztergomi igazgató, aki maga is tanítványa volt egykor Teofil atyának. – Korábban sportos, lendületes mozgása csoszogássá változott, messze csengő hangja opálossá csendesült, és a környezetében olyan szelídséget és békét áraszt, ami mindezt mégis fényessé teszi. Egyetlen program tölti csak el naponta izgalommal, hogy megvolt-e már: a szentmise. Ez az öregember nem fáradt meg, derűs maradt és érzékeny a jóságra és végtelenül hálás akár egy kanál levesért is. Az emlékezés rétegei, mélységei naponta változnak – de az érzelmek, az indulatok, a hozzájuk fűződő emberi kötelék alázatos, jókedvű és felénk is sugárzó. Jó így látni egy testvért, jó nézni az öregedést, ha a jó Isten felé hanyatlik.”

Hálával gondolnak sokan Teofil atyára. Diákok, akiket tanított és nevelt Esztergomban és Szentendrén 39 éven át, a Margit körúti, a rózsadombi, a gyöngyösi ferences templom hívei. Mindig őszintén törekedett arra, hogy hitet, reményt és szeretetet árasszon. Hat osztályban prefektusként dolgozott, szívesen bízták rá a nehezebb fiúkat, ám igazán büszke arra volt, hogy hányan jelentkeztek papnak vagy szerzetesnek közülük. Történelmet tanított és hazaszeretet. Magyar népdalokat énekelt vele az egész iskola, és minden osztálytalálkozó ettől zeng ma is.

Mindig optimizmus, jószívűség, meg nem alkuvás, a küzdelmek vállalása, a rá bízott közösség feltétel nélküli szolgálata, a világ egyértelmű, átlátható és kibogozható személete jellemezte. Így vált sokak számára irgalmas lelkiatyává, bátorító testvérré, nyugodt, kiegyensúlyozott elöljáróvá.

Szülőfalujában 2003-ban, aranymiséje alkalmából márványtáblát helyeztek el a hívek a templom falára, melyről leolvasható, hogy jelentős összeggel támogatta szülőföldje templomának felújítását. Azóta tíz év telt el. A gyémántmisét Héhalomban a falu búcsúnapján, Szűz Mária születésének ünnepén, szeptember 8-án, egy héttel később pedig, a Fájdalmas Szűz ünnepén Esztergomban mutatja be.

Frajka Félix, aki augusztus 25-én 10 órakor mutatja be gyémántmiséjét a rózsadombi ferences templomban, ma is aktív lelkipásztor, templomigazgató. Olyannyira aktív, hogy néhány hónapja elzarándokolt Kínába, és felkereste azt a vidéket, ahol fiatalkorában még működött a magyar ferencesek missziója. Maga is missziós szeretett volna lenni, de mire eljutott a szentelésig, már a magyar missziót elpusztította a kommunista önkény.

Félix atya Jászberény közelében, Boldogházán született 1930-ban. 1948-ban lépett a rendbe, 1956-ban doktorált teológiából, és 1961-ben szerzett matematika–fizika szakos tanári diplomát. Az országos tanulmányi versenyeken gyakran értek el jó helyezést a növendékei, így az egyházi iskolákra nehezedő nyomás ellenére a hatvanas években is többen már az első évben bejutottak az egyetemre. „A fizika tanításában igen szerencsés helyzetben voltam – mondta Félix atya a Ferences Sajtóközpontnak –, mert számos modern fizikai kísérleti eszközt kaptunk külföldről.”

Tanári pályáját 1976-tól a szentendrei Ferences Gimnáziumban folytatta, ahol igazgatóhelyettesi és osztályfőnöki beosztásai ellenére is igyekezett tanítani mindkét tantárgyat. Itt még modernebb eszközökkel sikerült a fizikát tanítania: „Bemutattuk az energia kvantumosságát (Franck Hertz-kísérlet), az elektron diffrakciót, megmértük az elektron fajlagos töltését, sikerült elektron hullámhosszat mérni. A fénysebességet (Lissajous-görbével) itt már háromméteres távon sikerült megmérni. A matematikában bevezettem a számítástechnika oktatását, a fizikában a számítógépes kísérleteket” – meséli a 2001 óta aranydiplomás pedagógus. Azzal is szívesen büszkélkedik, hogy egyik utolsó osztályának növendékei, akik immár anyukák, apukák, száznál is több gyermekkel gazdagítják hazánkat.  

1991-ben tanárként nyugalomba vonult. Két év múlva azonban újra csatasorba kellett állnia, amikor Budán, a II. kerületi Ady Endre utcai iskola visszakerült egyházi tulajdonba. Félix atya fiatalos lendülettel szervezte meg és indította be a ma már 12 évfolyamos, Szent Angéla nevét viselő ferences gimnáziumot. Új épületszárnyakkal és hatalmas tornacsarnokkal bővült az épületegyüttes igazgatói működése idején. Félix atya véglegesen 2003-ban vonult vissza a tanítástól.

A ferences paptanár, immár túl a nyolcvanon, a II. kerületi Tövis utcai lelkészség templomigazgatója. A szép, modern templomot újabb és újabb alkotásokkal gazdagítja. Legutóbb kiváló művészek által készített egészalakos Mindszenty-domborművel és a hét ferences vértanú szoborcsoportjával lepte meg híveit és rendtársait.

Gyémántmiséje alkalmából augusztus 20-án a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést vehette át több évtizedes áldozatos oktató–nevelő munkájáért és lelkészi szolgálatáért, példaértékű életpályája elismeréseként.

A három ferences gyémántmisés közül a legidősebb, Páldeák Szabolcs 1926-ban Budán látta meg a napvilágot. Ma is aktív lelkipásztora mostani működési helyének, a pesti ferences templomnak, ahol augusztus 24-én 11 órakor mutatja be jubileumi szentmiséjét. Az ő életrajzának az a különlegessége, hogy 1975 és 1992 között az akkor még létező amerikai magyar ferences kusztódiát erősítette káplánként, templomigazgatóként és plébánosként különböző kanadai és egyesült államokbeli magyar plébániákon. Előzőleg ő is tanított a rend esztergomi és szentendrei iskoláiban, s miután hazatért az Újvilágból, Mátraházán, Gyöngyösön, a Rózsadombon, majd a Margit körúti templomban volt lelkipásztor, s néhány hónapja a pesti ferences rendház tagja.

Szerdahelyi Csongor/Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír