Azzal, hogy nemet mondasz, igent mondasz az egyszerűsítésre és arra, hogy újra a számodra fontos dolgokra koncentrálj!

Néhány évvel ezelőtt, a nappali közepén állva, díszekkel teli műanyag dobozokkal körülvéve, magamban sóhajtozva és mormogva, ahogy egy rakoncátlanul feltekeredett égősorral küzdöttem, hallottam, hogy a legkisebb fiam a következőt suttogja a barátjának, aki átjött hozzá játszani: „Az én anyukám nem szereti a karácsonyt.” Még ma is emlékszem, a barátja elszörnyedő és megrökönyödött arcára. Képzelem, mit gondolhatott: „Micsoda anya az, aki nem szereti a karácsonyt?!”

Az advent, amely a latin adventus szóból származik és „eljövetelt” jelent, hagyományosan a készület ideje. A december 25-ig tartó négyhetes időszak a szemlélődés és az elmélkedés időszaka, amelynek során a Messiás eljövetelét várjuk. Megemlékezünk Jézus 2000 évvel ezelőtti születéséről, és buzgó várakozással nézünk második eljövetelének elébe. Az egyház hagyománya szerint az advent az elcsendesedés ideje – lehetőség arra, hogy „lelki kincseket” gyűjtsünk, készülve Megváltónk emberként való eljövetelére.

Mindezek ellenére úgy tűnik, advent igazi jelentése elveszett számunkra. Az eszeveszett fizikai készülődés – díszítés, vásárlás, társasági élet – során nem jut elég időnk és helyünk arra, hogy szívünket is felkészítsük. Szem elől tévesztettük az adventus-t – a Jézus jövőbeli eljövetelére való várakozást – és ehelyett belemerültünk a jelen elfoglaltságaiba, kötelezettségeibe és felelősségeibe.

Az adventünk mindennel tele van, Jézust kivéve.

Abban az évben, amikor meghallottam, hogy a fiam azt mondja a barátjának, hogy én nem szeretem a karácsonyt, gyökeresen megváltozott a hozzáállásom. Számba vettem, hogy miből áll az életem az ünnepek alatt, és észrevettem, hogy a naptáram túlságosan tele volt társasági eseményekkel, vásárlási és ajándékozási szokásaim pedig szintén túlzónak bizonyultak. Túl sok pénzt költöttem, és a sütés, díszítés, vendégségek, ajándékcsomagolás és képeslapírás között kimerülésig hajszoltam magam. Így az előkészületek és az úgynevezett ünneplés annyira elvonták a figyelmemet, hogy teljesen szem elől tévesztettem az advent és a karácsony lényegét.

Az otthonom készen állt, de a szívem egyáltalán nem.

Tehát megváltoztattam a karácsonyi készülődés módját. Csökkentettem. Egyszerűsítettem. És főleg, gyakrabban mondtam nemet. Azóta a december 25-ét megelőző négy hét sokkal nyugodtabban telik. Még mindig bennem van az ünnep izgatottsága és öröme, de már nem esem túlzásokba. Több helyet hagyok az életemben, több időt a szemlélődésre és az elmélkedésre. Megengedem magamnak, hogy Jézus születésére várakozzak.

Hogyha úgy érzed, hogy a te advented inkább a tárgyak és feladatok eljöveteléről szól, mintsem az Úr Jézus eljöveteléről, a következőkben három egyszerű módot olvashatsz, amelyek segítenek az egyszerűsítésben, és hogy újra a számodra fontos dolgokra irányítsd a figyelmedet.

Ez nem azt jelenti, hogy tisztítsd meg naptáradat minden társasági eseménytől, hanem azt, hogy fogadj el egy vagy két meghívást a sok közül, a többire pedig mondj nemet. Tedd szabaddá magad egy péntek estére, hogy a kandalló körül ülve, forró csokit kortyolgatva társasjátékozhass a családoddal. Tölts minőségi időt a számodra fontos emberekkel. Vagy egyszerűen tölts egy vasárnap délutánt azzal, hogy a téli tájat szemléled az ablakon át. Adj magadnak helyet, időt és csendet arra, hogy hálát adsz a Megváltónak, aki azért jött, hogy megmentsen.

Ez talán a karácsonyi üdvözlőlapokról és az ünnepi körlevélről való lemondást jelenti. Vagy talán azt, hogy kidobod a Kézműves Katalógust a szelektív hulladékgyűjtőbe és ugyanúgy díszíted a kandallópárkányt az év mind a 12 hónapjában.

Számomra a perfekcionizmusról való lemondás azt jelenti, hogy az ajándékaim nem fognak úgy kinézni, mintha dekoratőr csomagolta volna őket.

Nem lesz vadonatúj, kivilágított karácsonyfa a házam előtt, mert meg akarom spórolni a hobbi-lobbira szánt pénzt és időt. És a gyerekeim tanárainak inkább üdvözlőkártyákat fogok adni, a fénylő celofánba csomagolt, csillogó szalaggal átkötött hat különböző féle házi karácsonyi sütemény helyett. Számomra a perfekcionizmusról való lemondás egyszerűbb, pihentetőbb adventhez vezet.

Ha kevesebb időt töltünk a zsúfolt bevásárlóközpontokban, divatos ajándékokat hajszolva, több időt tölthetünk csendben otthon. Nem vásárolok minden egyes listámon szereplő embernek egy halom ajándékot, mint ahogy régebben tettem. Ennél sokkal jobb: jelenlétet adok ajándék helyett. Például, ahelyett, hogy ajándékot adnánk egymásnak, egy barátommal elmegyünk vacsorázni a kedvenc éttermünkbe januárban, mikor az ünnepi nyüzsgés már lecsengett.

Könnyen elbűvöl minket a sok ajándék, amelyet ez az időszak kínál, mert igazán, a legtöbb lehetőség, ami szembe jön, mind olyan, amit szívesen csinálunk, vagy élmény, amelyet a családunk értékel. De jóból is megárt a sok. Ha advent négy hete alatt nemet mondasz néhány dologra, az otthonodat, és a szívedet egyaránt felkészítheted a karácsonyra.

Fordította: Tamási Dorottya Anna

Forrás: Aleteia