Három évvel a Nagyboldogasszony titulusú templom felszentelése után megépült a torony, és két harangot is öntettek Felsőboldogfalván. A római katolikus közösség nagybetűvel jegyzi személyes életében és templomának történetében is a torony- és harangáldás örömünnepét: Tamás József, a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspöke kért áldást a két nagy értékű beruházás megvalósításra. A templomot megtöltő közösség azért imádkozott, hogy a tornyot nézve toronnyá váljék életük – a hétköznapokban is. 

Az ünnepi szentmisén a templom- és toronyépítő helybéliek együtt adtak hálát az anyaegyházközség, a székelyudvarhelyi Szent Miklós-hegyi képviselőivel, a Rózsa Imre kántor-karnagy által vezényelt Musica Sacra kamarakórussal, a falubeli más felekezetűekkel és a környék római katolikusaival.

Az aradi vértanúk emlékezetének gyászkeretes napján Tamás József püspök kiemelte: példájuk serkentsen. Ők életáldozatot hoztak a nemes ügyért, mi is hasonlóképpen tudjuk odaadni a magunkét az örökkévaló értékekért.

A főcelebráns örömének adott hangot, hogy a leányegyházközség Nagyboldogasszony titulusú templomának felszentelését követő harmadik évben felépült a két új harangnak is helyet biztosító torony. Az áldó szertartás után az asszisztencia jelenlétében a püspök előbb egyenként szólaltatta meg a harangokat, majd összehúzta azokat. Kívánta: a templom ékítménye hirdesse Isten nagyságát, dicsőségét, a harangok pedig hívják és sarkallják örvendező igyekezetre a híveket. Az apostolok hitével legyenek egyek az imádságban és a kenyértörésben.

Mátyás Károly főesperes-plébános hálát mondott azért, hogy a hívek és támogatóik jószívű adományából Lázár Imre székelyudvarhelyi műhelyében megöntethették a harangokat: a nagyobbat, a 135 kilogrammost Isten dicsőségére és Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték. A másikat, a 65 kilogrammos lélekharangot a helyi születésű, Ausztriában élő Gáll Miklósnak és családjának köszönte meg. Imádkoztak mindazokért, akiknek köszönettel tartoznak a megvalósításokért.

Ezután minden délben harangszó jelzi majd az imádság idejét, vasár- és ünnepnapokon az istenházába hív, és a lélekharang siratja el a távozókat.

Udvarhelyi Híradó/Magyar Kurír